Viaţă din belşug Élet bőségben - psycho-logos.ro

(fragment din articolul apărut în revista Keresztény Szó, numărul XXV./2., sub titlul Formarea în viața consacrată și preoție, sau integrarea ”psihologiei bobului de fasole” și a ”teologiei bobului de grâu”)

Vita Consecrata definește în punctul 71. bazele umane ale vocației : ”Dimensiunea umană și fraternă presupune cunoașterea de sine și cunoașterea propriilor limite, pentru a beneficia de stimulare și susținere corespunzătoare pe calea eliberării totale. În contextul actual se va da o i mportanță deosebită libertății interioare a persoanei consacrate, integrării afectivității ei, capacității de a comunica cu toți, mai ales în propria comunitate, seninătății de spirit, compasiunii față de cei suferinzi, iubirii de adevăr și armonizării crescânde între a spune și a face.” Cu siguranță dimensiunea umană este baza pentru celelalte trei dimensiuni (spirituală, apostolică, comunitară). Aceasta izvorește din misterul întrupării, și cunoaștem și înțelepciunea formulată de Sfântul Toma de Aquino: ”harul clădește pe natura umană”. Aceste dimensiuni nu sunt de sine stătătoare, trebuie să le unificăm și să le integrăm.

Homa Ildikó: Teologia bobului de grâu și psihologia bobului de fasole

Homa Ildikó: A búzaszem teológiája és a babszem pszichológiája

(részlet a Keresztény Szó 2014 februári XXV./2. számában, A szerzetes- és papképzés avagy a „babszem lélektanának” és „búzaszem teológiájának” a integrációja címmel megjelent írásból.)

A Vita consecrata 71. pontja megfogalmazza azokat a kritériumokat, amelyek szükséges emberi alapjai a hivatásnak: „Az emberi és testvéri dimenzió önismeretet és saját korlátainak ismeretét igényli, hogy belőlük a teljes szabadságra vezető út megtételéhez ösztönzést és támogatást nyerjen. A mai helyzetben rendkívül jelentős az Istennek szentelt személy belső szabadsága, érzelmi integrációja, kommunikációs képessége mindenkivel, elsősorban a saját közösségével, lelkének higgadtsága, együttérzése a szenvedőkkel, igazságszeretete, valamint szavainak és tetteinek összhangja.” Kétségkívül a képzés humán dimenziója a másik három dimenziónak (apostoli, spirituális, közösségi) az alapja, ez a megtestesülés misztériumából ered, és még ott van az a tapasztalatból fakadó bölcsesség is,melyet Aquinói Szent Tamás fogalmazott meg: a „kegyelem a természetre épít, és tökéletesíti azt”. Ezek a dimenziók persze nem különállóak, egyesítenünk és integrálnunk kell őket.

Viaţă din belşug Élet bőségben

Nr. 5 – iunie 2014

FEDERAŢIA CONFERINŢA ROMÂNĂ A SUPERIOARELOR MAJORE

400246-CLUJ NAPOCA, str. Maramureşului nr. 23, Telefax: 0040-264-435096 [email protected], www.fcrsm.ro

Dragi Surori, Prieteni, Colaboratori, Binefăcători, Cu ajutorul dum-neavoastră am ajuns la sfârşitul celei a V-a sesiuni în cadrul Proiectului Viaţă din belşug. Vă suntem recunoscă-toare pentru încrederea, ajutorul, colaborarea şi susţinerea pe care ne-aţi oferito şi dorim să ne exprimăm gratitu-dinea prin aceast mic buletin.

Kedves Barátaink, Munkatársaink, Jótevőink, Az Önök segítségével elérkeztünk az Élet bőségben projek-tünk V. csoportjának kicsengetéséhez. Hálásak vagyunk Önöknek az irántunk tanúsított bizalomért, segítségért, támogatá-sért. Hálánkat, ezzel a kis hírlevéllel szeretnénk kifejezni.

Formarea în viața consacrată este o continuă autoreflecție, bazată pe relația de încredere dintre formator și persoana participantă în formare. Formarea slujește aprofundarea procesului de conștientizare a darurilor, resurselor, slăbiciunilor, posibilităților, amenințărilor personale. Vocațiile ”de succes” sunt acelea care au reușit să maximalizeze capacitatea lor de empatie, și în acest mod sunt capabili să-i înțeleagă pe aceia care au o părere diferită de cea a lor, și acelea care sunt capabile să renunțe la interesele personale și își pot mări eficiența personală. Scopul formării la preoție și viața consacrată poate fi concluzionată în două enunțuri: ”a fi pe deplin om”, așa cum spunea Sfântul Ignațiu de Antiochia, și ”a deveni mai buni”. Conform Lumen Gentium punctul 8. umanitatea lui Isus este instrumentul viu al mântuirii (vivum organum instrumentum). Cel format trebuie să înțeleagă că spiritualitatea nu îi va schimba în mod automat umanitatea. Umanitatea noastră trebuie să se transforme, trebuie să devină nedivizată, suntem chemați la o viață fără compartimentalizare. Pe parcursul procesului de formare candidatul trebuie să asimileze adevăratul înțeles al autonomiei, care constă în faptul că fiecare eveniment, relație, orice lucru care îl formează este parte a unui proces îngăduit de harul lui Dumnezeu, motivat de o motivație corectă și îndreptat spre un scop. Formarea are două direcții: cel format trebuie să se formeze de dinăuntru, trebuie să se lupte pentru maturitatea fizică și spirituală, și totodată trebuie să accepte influențele formative din exterior, precum și feedback-urile colegilor, și revelațiile divine experimentate în timpul rugăciunii personale.


“a fi pe deplin om”

”a deveni mai buni”

pg. 2 VIAȚĂ DIN BELȘUG / ÉLET BŐSÉGBEN

Homa Ildikó: Teologia bobului de grâu și psihologia bobului de

A szerzetesi képzés folyamatos önreflexió, amely a képző és a képzett közötti mély bizalomra épül. Képezni pedig annyit jelent, mint nagyobb öntudatosságra vezetni a képzettet. A képzés a személyes ajándékok, erőforrások, gyengeségek, lehetőségek, fenyegetettségek tudatosításának elmélyítését szolgálja. A „sikeres” hivatások azok, amelyek maximalizálni tudták magukban az empátia képességét, és így képesek arra, hogy a tőlük eltérő véleménnyel rendelkező személyeket megértsék, azok, akik képesek a személyes érdekeikről lemondani, és akik a személyes hatékonyságukat növelni tudják. A szerzetesi képzés és a papnevelés célját két kijelentésben tudjuk összegezni: „teljesen emberré válni”, ahogyan Antiochiai Szent Ignác mondta, és „jobbá válni”. A Lumen Gentium 8. pontja szerint a megváltás élő eszköze Jézus embersége (vivum organum instrumentum). A képzettnek meg kell értenie, hogy a spiritualitása nem fogja automatikusan megváltoztatni az emberségét. Az emberségünknek át kell alakulnia, osztatlanná kell válnia, kompartmentalizáció nélküli életre vagyunk meghívva. A képzés folyamatában a jelöltnek meg kell tanulnia az autonómia igazi jelentését, amely abban áll, hogy minden esemény, kapcsolat, minden, ami formálja, az az Isten kegyelme által megengedett folyamat része, amely egy helyes motivációból fakad és egy cél felé irányul. A hiteles képzéshez szükség van az egyedüllétre, arra, hogy mindent magunk mögött hagyjunk. A képzésnek két iránya van: a képzendőnek belülről kell önmagát formálnia, harcolnia kell a fizikai és lelki érettségért, és ugyanakkor el kell fogadnia a kívülről érkező nevelői hatásokat, valamint a társak visszajelzéseit és az imában megtapasztalt isteni kinyilatkoztatást.A szerzetesi képzés folytonos egyensúlykeresés: a személyes és közösségi tapasztalat, a kultúra és az egyház, valamint az emberi dialógus és az ima között.



„teljesen emberré válni”

„jobbá válni”

pg . 3 VIAȚĂ DIN BELȘUG / ÉLET BŐSÉGBEN

Tocmai din acest motiv cuvântul cheie pentru procesul de formare este integrarea din partea celui format și din partea formatorului ajutarea integrării. Papa Francisc de asemenea accentuează importanța integrării, într-un stil cunoscut deja nouă: ”Formarea înseamnă muncă de artizan, nu de poliție.” (1) Papa atrage atenția asupra faptului că trăim o schimbare de eră: ”Cultura de azi este mult mai bogată, și există mult mai multe conflicte în ea, decât în timpul în care am crescut noi, cu mulți ani în urmă. Cultura noastră a fost mai simplă, mai ordonată. Azi inculturarea cere o altă atitudine de la noi. De exemplu: azi nu se mai pot rezolva problemele prin a interzice un lucru sau altul. Este nevoie de un dialog statornic, de confruntarea răbdătoare a perspectivelor.” (2) Integrarea dorințelor interioare și a așteptărilor exterioare, incorporarea valorilor aparent contradictorii din partea celui format necesită maturitate nu numai din partea celui format, dar și din partea formatorului, a cărui maturitate personală va fi testată de multe ori. Timpurile noi cer o formare individuală a persoanei, o formare planificată pentru persoana în cauză. (3) Providența a avut grijă să fim nevoiți ca să ne asumăm acest proces de formare individuală a persoanelor, deoarece știm că azi deja nu mai putem vorbi despre noviciate și case de formare aglomerate. Formările cu număr redus de participanți au avantajul lor, pe lângă greutățile pe care le implică: accentuarea calității și a profunzimii. Dimensiunea umană a formării are trei elemente: autocunoașterea, acceptarea de sine și dăruirea de sine, iar acestea trebuiesc trăite în lumina credinței. Nu numai formarea, dar și împlinirea întregii noastre vieți vocaționale este adoptarea acelei atitudini care a fost în Isus (vezi Fil 2,3–5).


A képzési folyamat kulcsszava éppen ezért az integráció a képzendő részéről és annak elősegítése a képző részéről. Ferenc pápa is a maga már megszokott szemléletes stílusával hangsúlyozza a szemléletváltást: „A képzés kézműves, nem pedig rendőri munkát jelent.” (1) A pápa felhívja a figyelmet, hogy korszakváltást élünk át: „A mai kultúra sokkal gazdagabb, és sokkal több benne a konfliktus, mint amelyikben egykor mi éltünk, évekkel ezelőtt. A mi kultúránk egyszerűbb és rendezettebb volt. Ma az inkulturáció másfajta hozzáállást kíván tőlünk. Így például: nem lehet úgy problémákat megoldani, hogy ezt vagy azt megtiltunk. Kitartó párbeszédre, a nézetek türelmes ütköztetésére van szükség.” (2) Az integráció, a belső vágyak és külső elvárások, a látszólag ellentétesnek tűnő értékek beépítése nemcsak a képzett részéről kíván érettséget, hanem a képző személyes érettségét is sokszor próbára teheti. Az új idők személyre szabott képzést kérnek.(3) A Gondviselés gondoskodott arról, hogy kénytelenek legyünk felvállalni a személyre szabott képzés útját, hiszen ma már nem beszélhetünk szerzetes intézményeinkben számszerűleg zsúfolt noviciátusokról vagy képző-házakról. Az alacsony létszámú képzések előnye viszont – ennek minden nehézsége mellett is – a minőségre és a mélységre való törekvés lehetősége. A képzés humán dimenziójának három eleme van: önismeret, önelfogadás, önajándékozás, és ezeket a hit fényében kell megélnünk. Nemcsak a képzés, de egész hivatásos életünk beteljesítése annak a lelkületnek az elsajátítása, amely Jézus Krisztusban volt (vö. Fil 2,3–5).

Congregația pentru Educația Catolică într-o scrisoare publicată în 1970 identifică cauza crizei vieții consacrate: în lipsurile formării umane și intelectuale și în lipsa autocunoașterii – persoana consacrată nu știe cine este și cine trebuie să fie, nu numai din punct de vedere teologic, dar și psihologic. (4) Autocunoașterea calificată ar trebui să fie parte integrantă a formării în viața consacrată și preoție. Din acest motiv a luat ființă și programul inter-congregațional Viață din belșug, care cuprinde 120 de ore de autocunoaștere calificată. Pe baza experiențelor celor 10 ani de participare în formarea inter-congregațională pot să atest că aprofundarea autocunoașterii a însemnat pentru multe persoane consacrate ieșirea din criza vocațională. Procesul de autocunoaștere pentru persoane consacrate și preoți prezintă însă alte valențe decât cea oferită pentru persoane laice. Conform Cencini scopul autocunoașterii ”nu este numai cunoașterea propriei persoane (și a necazurilor), dar și cunoașterea și descoperirea istoriei personale într-un mod în care această descoperire va constitui începutul sau este premisa unei noi relații cu Dumnezeu.” (5) Dezvoltarea totală a capacității de dăruire de sine nu este numai sarcina pe viață a persoanei consacrate și a preotului, dar și a fiecărui om. Viața umană se împlinește prin dăruire, și suntem chemate să ne consacrăm cuiva, deoarece așa am fost creați. Dar ca să putem ajunge aici, este nevoie de un proces de maturizare. Nu o să putem să ne dăruim, dacă mai întâi nu ne-am înrădăcinat undeva în această lume, dacă nu ne-am simțit iubiți de nimeni și dacă încă nu ne-am îmbrățișat pe noi înșine. Scopul analizei biografice care face parte din procesul de autocunoaștere îl constituie tocmai descoperirea sau reconstruirea, dacă este cazul, a acestor trei premise.


Jegyzetek:

1. A. Spadaro SJ: Ébresszétek fel a világot. Ferenc pápa gondolatai a szerzetesélet mai kérdéseiről,E‐szerzetes 2 (2014) 1–13, 8. 2. idem 3. idem 9. 4. Pigna A.: Megszentelt élet. Szent Gellért kiadó, Szeged 1990, 114. 5. Cencini A.: A Fiú lelkülete. A szerzetesképzés menete. L’Harmattan, Budapest 2010, 110



A Katolikus Nevelési Kongregáció 1970-ben megjelent levelében a szerzetesi élet súlyos válságának okát két tényezőben látja: az emberi és értelmi képzés hiányában és az önismeret hiányában – a szerzetes nem tudja, ki ő és kinek kellene lennie, nemcsak teológiai szempontból, hanem lélektani szempontból is. (4) A kvalifikált önismeret minden szerzetesi és papi képzés része kellene hogy legyen. Ennek orvoslására indítottuk el szerzetesnők részére Kolozsvárott az Élet bőségben név alatt futó rendközi képzési és mentálhigiénés programot, amely többek között 120 órás csoportos önismeretet is magában foglal. A közel 10 éves rendközi képzésben való részvételem tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az önismeretben való növekedés számos krízisben lévő hivatásos személy számára jelentett kivezető utat. A szerzetesi és papi hivatást kapott személyek számára azonban az önismereti munka más hangsúlyokkal rendelkezik. Cencini szerint az önismereti munka célja „nem csupán önmagunk (és saját bajaink) ismerete, hanem saját élettörténetünk olyan megismerése és felfedezése, amely egy Istennel való teljesen új kapcsolat kezdetét vagy előfeltételét jelzi.” (5) Az önátadásra való képesség teljes kibontakoztatása nemcsak a szerzetes és pap életre szóló feladata, hanem minden egyes emberé. Az emberi élet az önátadásban válik beteljesedetté, arra vagyunk meghívva, Isten így teremtett minket, hogy valakinek vagy valaminek odaszenteljük és átadjuk magunkat. Az ide való eljutás azonban egy érési folyamatot feltételez. Nem fogjuk tudni átadni, odaajándékozni magunkat, ha előzőleg nem gyökereztünk be valahová ebben a világban, ha nem éreztük soha szeretve magunkat, és ha még nem öleltük magunkhoz saját önmagunkat. Az önismereti munka részeként végzett biográfiai elemzésnek a célja ennek a hármas feltételnek a feltárása és adott esetekben ezek utólagos kiépítése.

Referințe:

1. A. Spadaro SJ: Ébresszétek fel a világot. Ferenc pápa gondolatai a szerzetesélet mai kérdéseiről,E‐szerzetes 2 (2014) 1–13, 8. 2. idem 3. idem 9. 4. Pigna A.: Megszentelt élet. Szent Gellért kiadó, Szeged 1990, 114. 5. Cencini A.: A Fiú lelkülete. A szerzetesképzés menete. L’Harmattan, Budapest 2010, 110

Ajungând acasă m-am străduit să împărtășesc cu surorile mele experiențele trăite pe parcursul celor 3 luni. Spusele mele au fost îmbogățite și de materialele pe care le-am primit: notițe, pliante, partituri, CD-ul cu muzica de dans meditativ și multe dintre ”creațiile” personale: desenul simbolic al comunității mele, o statuie micuță de lut despre mine, câte două picturi pe sticlă și pânză, ouă încondeiate, și alte lucruri produse de mine în atelierele de creație. Surorile mele au ascultat cu mare curiozitate cât de multe au avut loc în timpul programului de la Cluj... De abia așteaptă să audă și în detaliu din conferințele cu teme de istorie, de psihologie, de artă eclezială, cu teme biblice, etc., și să dansăm împreună dansul palmierilor, a binecuvântării, a alungării vulpei, ... Când deja a treia oară la recreațiile comunitare am servit din nou și din nou o surpriză, una dintre surorile mele a spus glumind: mâine să ne povestești pe unde nu ați umblat, de nu ați văzut, cu cine nu v-ați întâlnit.... Într-adevăr cursul Viața din belșug s-a devedit a fi unul sclipitor de bogat, variat, plin de multe surprize și descoperiri folositoare. M-a mișcat în toată umanitatea mea, m-a hrănit, m-a înviorat. Mulțumesc echipei cursului că au încercat cu atât de multă dăruire, creativitate, pregătire profesională, intenții bune și nu cu puțină oboseală să ne ofere cel mai bun din totul. Sunt recunoscătoare și colegelor mele de grup. Intențiile bune sincere, dorința de a învăța, deschiderea lor mi-a înlesnit, iar valorile personale a fiecăreia mi-a îmbogățit timpul petrecut împreună. Amintirea rugăciunilor comune care au îmbinat atât de frumos diferențele lingvistice, harurile primite cu ocazia zilelor de reculegere, a atelierelor de artă, muzică, cu ocazia vizionării pieselor de teatru, operă, de filme le port profund în inimă. Mulțumesc!

Sora Anna

Din împărtășirile surorilor participante:

A résztvevő nővérek megosztásaiból: Hazaérve igyekeztem megosztani közösségünk tagjaival a három hónap alatt szerzett élményeket. Mondandómat szemléltető anyag is bőven tarkította: jegyzetek, prospektusok, kották, CD a meditációs táncok zeneanyagával és számos saját készítésű „műremek”: közösségünket ábrázoló szimbolikus rajz, kis agyagszobor rólam, két-két festményem vászonra illetve üvegre, írott húsvéti tojások s a művészi kézséget fejlesztő foglalkozások egyéb termékei. Nővéreim érdeklődéssel és nem kis élvezettel hallgatták, mi minden fért bele a Kolozsváron töltött időbe... Alig várják, hogy részleteiben is halljanak a történelmi, egyházművészeti, biblikus, pszichológiai stb. előadássorozatok anyagából, s hogy közösen is eljárjuk a Pálmák táncát, az áldást, a rókaűzőst… Már harmadnapja volt, hogy a napi rekreáción újabb és újabb meglepetésekkel szolgáltam, amikor egyikük tréfásan így szólt: holnap arról beszélj, hol nem jártatok, mit nem láttatok, kivel nem találkoztatok… Valóban, káprázatosan gazdagnak, változatosnak, sok meglepetéssel, hasznos felfedezésekkel telinek bizonyult az „Élet bőségben” tanfolyam három hónapja. Emberségem minden szintjén meg-mozgatott, felpezsdített, táplált. Hálásan köszönöm Ildikó testvérnek és munkatársainak, hogy annyi odaadással, ötletességgel, szakmai felkészültséggel, jóakarattal és nem kevés fáradsággal igyekeztek nekünk a legjobbat nyújtani. Hálával tartozom csoporttársaimnak is. Részükről őszinte jóakarat, tanulási vágy, nyitottság könnyítette meg, és kinek-kinek sajátos személyi értékei tették még gazdagítóbbá az együtt töltött időt. A nyelvi különbözőségeket olyan szépen ötvöző zsolozsmázások emlékét, a lelki napokon vagy a képzőművészet, a zene-, szín-, opera- és filmművészet együtt megszemlélt remekei révén kapott kegyelmeket mélyen a szívemben hordozom. Köszönöm!

Anna nővér

A lélek csak akkor élhet, ha valamit kockáztat.

Kockáztatni azt jelenti,

olyan valamibe kezdeni,

amelynek kimenetele ismeretlen.

(Anselm Grün)


Sufletul poate trăi numai

atunci când riscă ceva. A

risca înseamnă a

începe ceva al cărui rezultat

este necunoscut.

(Anselm Grün)

Aş începe spunând că acest program îşi merită pe deplin numele „Viaţa din Belşug”. Datorită acestui program am descoperit în mod real şi am trăit faptul că VIAŢA este într-adevăr BELŞUG, iar acesta este un ADEVĂR extrem de important. Că este cunoscut acest concept, Viaţa este belşug, dar a experimenta acesta este un adevărat miracol, o şansă pe care am avut-o şi pentru care mulţumesc din toată inima. Programul este foarte bine pus la punct, conţine multe elemente care sunt îmbinate atât de armonios, încât împreună fac să se petreacă acea transformare interioară a fiinţei la care am nutrit în sinea mea şi la care am avut acum posibilitatea să acced. Mă simt foarte norocoasă şi recunoscătoare pentru acestă şansă. De ce am ales acest program? Am acumulat de ceva timp, tensiuni, conflicte, tristeţe, frustrări şi chiar dacă rugăciunea era prezentă în viaţa mea, participam la Sfânta Liturghie, la sacramentele bisericii, cu toate acestea nu am reuşit să mă eliberez de trăirile amintite. În ultimul timp am auzit de tot felul de programe care se referă la autocunoaştere şi dezvoltare personală, la seminarii care te ajută să comunici şi să-ţi rezolvi conflictele interioare. Îmi doream să particip la un asemenea program, dar care să fie făcut şi propus de biserica la care aparțin: creştină catolică, pentru a fi în concoordanţă cu crezul meu. Şi aspiraţia mea a fost recompensată, am aflat de existenţa Programului Viaţa din belşug. Am fost foarte bucuroasă şi am făcut demersurile necesare pentru a participa la el. Am fost disponibilă şi deschisă să trăiesc aceste 3 luni într-un mediu total nou, să i-au distanţă de persoane, situaţii, mediu în care trăiam. La nici două săptămâni am conştientizat un lucru foarte important: deşi am venit aici, nu eram pregătită să mă las ajutată. Un soi de a nu recunoaşte că am nevoie de ajutor. E dificil să se producă transformarea, vindecarea, eliberarea, dacă nu te laşi ajutată. Deci am constatat că am nevoie de ajutor şi că aici sunt persoane care sunt dispuse a mă ajuta. Am realizat deja doi paşi importanţi: decizia de a participa la program şi disponibilitatea de a mă lăsa ajutată. Ce anume m-a ajutat? Aş răspunde că TOTUL. M-a ajutat cadrul oferit, începând cu locul unde se desfăşoară, cu activităţile propuse: program de rugăciune comunitară şi individuală, îndrumarea spirituală, seminarii psihoeducaţionale, psihoterapie individuală şi de grup, terapia prin artă (desen, pictură, dans meditativ, lucru manual, teatru, operă, filme). Se adresează în egală măsură trupului, psihicului, spirirului, integrează întreaga fiinţă, prin toate simţurile sale. Este un program complex, bogat, eficient de mare valoare. Am trăit aici multe momente clare, precise, ca ceva unic, prin care se revela belșugul. Am trăit acest belşug în tot: în singurătate, în grup, în bucătărie, în somn (vise), în rugăciune, în capelă şi în biserică, la teatru, în filmele vizionate, în momentele de tensiune maximă, în criză când se sparge buba, în fricile care iasă la suprafaţă, în amintirile pe care le crezi uitate. M-au ajutat colocviile personale, unde observaţiile precise, directe, la moment m-au dus la o serie de conştientizări, recunoaşteri. Îmi este dificil să enumăr cât de multe de astfel de conştientizări am realizat în fiecare activitate la care am luat parte. Fiecare este importantă, se leagă una de alta, îşi are locul precis. Recunoaşterea ce-a mai importantă a fost descoperirea faptului că am o de frică de a iubi, de a manifesta sentimentele interioare. Aici, mi-am dat seama că am în mine şi curajul să o fac. Toate recunoaşterile făcute, am simţit că mă eliberează, blocajele cad, puterea lor care mă limita nu mai avea asupra mea putere, s-a diminuat, nu mă mai constrâng. La lumină, întunericul dispare, umbra se risipeşte, se evaporă. Ce am reuşit? Am reuşit foarte multe, am avut curajul de a le privi în faţă, a mă confrunta. Am reuşit să accept, să iert, să fiu, să integrez, este foarte mult.

Rodica

E dificil să se producă transformarea, vindecarea, eliberarea, dacă nu te laşi ajutată.


Nehéz megtörténnie az átalakulásnak, a gyógyulásnak, szabadulásnak, ha nem hagyod magad segíteni.


Azzal kezdeném, hogy ez a program valóban megérdemli az Élet bőségben nevet. A

programnak köszönhetően felfedeztem valósan és megéltem azt, hogy az ÉLET valóban BŐSÉG, és ez egy nagyon fontos IGAZSÁG. Mert ismert fogalom az, hogy az élet bőség, de megtapasztalni ezt, egy valóságos csoda, egy olyan esély amely számomra megadatott és amelyet szívből megköszönök. A program nagyon jól fel van építve, sok olyan elemet tartalmaz, amelyek annyira harmónikusan vannak összeötvözve, hogy lehetővé teszik azt a belső átalakulást, amelyre már régóta vágytam, de amelyre nem volt lehetőségem eljutni eddig. Nagyon szerencsésnek és hálásnak érzem magam ezért az esélyért. Miért választottam azt a programot? Már egy jó ideje összegyűjtöttem magamban számos feszültséget, konfliktust, szomorúságot, frusztrációt és mégha az ima jelen is volt az életemben, résztvettem szentmiséken is, részesültem a szentségekben is, de nem sikerült szabaddá válnom ezektől. Az utóbbi időben hallottam mindenféle programról, amelyek önismeretet és személyes fejlődést ajánlottak, szemináriumokról, amelyek segítenek abban, hogy jobban kommunikálj és hogy megold a belső konfliktusaidat. Szerettem volna egy ilyen programon résztvenni, de szerettem volna azt is, hogy abban az egyházban szervezzék meg, amelyhez én is tartozom: keresztény katolikus, hogy összhangban legyen az én hitemmel. A vágyakozásom meg lett jutalmazva, mert hallottam az Élet bőségben programról. Nagyon megörültem és mindent megtettem annak érdekében, hogy én is részt vehessek rajta. Nyitott és készséges voltam arra, hogy ezt a 3 hónapot egy teljesen új környezetben éljem meg, hogy távolságot vegyek a személyektől, helyzetektől. Még két hét sem telt el és egy nagyon fontos dolgot tudatosítottam magamban: bár ezért jöttem ide, nem voltam felkészülve arra, hogy hagyjam magam segíteni. Egy fajta el nem ismerése annak, hogy segítségre van szükségem. Nehéz megtörténnie az átalakulásnak, a gyógyulásnak, szabadulásnak, ha nem hagyod magad segíteni. Elfogadtam tehát, hogy segítségre van szükségem és itt olyan személyek vannak, akik hajlandók arra, hogy segítsenek. Két fontos lépést tettem meg ekkor: eldöntöttem, hogy résztveszek a programon és készségesen elfogadtam, hogy segítsenek. Mi az ami segített? Azt mondanám MINDEN. Segített a környezet, a hely ahol a program zajlott, az ajánlott foglalkozások: közösségi és egyéni ima, lelki kísérés, életvezetési szemináriumok, egyéni és csoportos pszichoterápia, művészetterápia (rajz, festés, meditációs tánc, kézimunka, színház, opera, filmek). Egyaránt szólt testnek, léleknek, szellemnek, az egész lényt integrálta, minden érzékén keresztül szól hozzá. Komplex, gazdag, hatásos és értékes program. Sok világos, egyedi pillanatot éltem meg itt, amelyekben megnyilatkozott a bőség. Ezt a bőséget mindenben megéltem: az egyedüllétben, a csoportban, a konyhában, az álmokban, az imában, a kápolnában és a templomban, a színházban, a filmekben, a maximálisan feszültséggel telített pillanatokban, a krízisben, amikor a genny kifakadt, a félelmekben, amelyek felszínre törtek, az emlékekben, amelyeket elfeledteknek véltem. Segítségemre voltak az egyéni beszélgetések, ahol a pontos, direkt, időzített megjegyzések elősegítették bennem a sorozatos tudatosításokat. Nehéz felsorolnom most mindazokat a tudatosításokat, amelyek megtörténtek a különféle foglalkozások alkalmával. Mindegyik fontos, egyik a másikhoz kötődik, megvan a pontos helye. A legfontosabb felismerésem az volt, hogy felfedeztem, hogy félek szeretni, félek kimutatni az érzéseimet. Itt jöttem rá viszont arra is, hogy megvan a bátorság is bennem ahhoz, hogy ezt megtegyem. Úgy éreztem az összes felismerés felszabadít, az akadályok leomlanak, a hatalmuknak, amely korlátozott, most már nincs ereje felettem, csökkent az erejük, már nem kényszerítenek. A fényben a sötétség eltűnik, az árnyék eloszlik, elpárolog.

Mi sikerült nekem? Sok minden sikerült nekem, bátorságom volt szembe nézni az

akadályokkal, konfrontálódnom velük.

Sikerült elfogadnom, megbocsátanom, léteznem, integrálnom — ez nagyon sok.

Rodica

ALEGE VIATA "Nouă ne este încredintată capacitatea de a ne regăsi pe noi însine" Sunt Claudia, soră contemplativă în congregația Notre Dame de Sion. Acum fac parte din comunitatea noastră din Țara Sfântă, la Ein Karem. Pe parcursul vieții mele până acum, mi-am dat seama cât este de important să ne cunoaștem mai bine pe noi înșine. În acest sens am primit cu bucurie propunerea Superioarei comunității mele, de a participa la programul Viață din belșug. De altfel, eu am mai participat la acest curs acum trei ani, deci pentru mine a fost o continuare a drumului început atunci. Astfel, purtând în mine aceste gânduri, mi-a plăcut foarte mult aceasta frază: "Nouă ne este încredințată capacitatea de a ne regăsi pe noi înșine. Cum am putea oare să fim oameni fericiți, oameni care doresc să-și danseze viața împreună cu Tine?" (Madeleine Delbrel: Bal de ascultare) Am reținut această frază dintr-un text pe care l-am citit împreună și am meditat asupra lui la începutul cursului de dans. Cred că ceea ce am trăit în acele zile de dans rezumă într-un fel ceea ce a însemnat pentru mine participarea la acest curs Viață din belșug. A fost o experiență foarte frumoasă, de a intra în ritm de dans, de a mă lăsa purtată de muzică... Acele zile mi-au permis să fiu eu însămi, să mă simt bine, să trăiesc bucuria vieții. În acel moment am primit și un mesaj de la o soră care mi-a transmis un citat al Sfântului Augustin despre dans: "Învață să dansezi, că dacă nu îngerii în cer nu vor ști ce să facă cu tine." Parafrazând, eu aș spune că pentru mine dorința este "să învăț să trăiesc". Doresc să rămân în acest ritm de dans și în viață: să simt în continuare bucuria de a trăi, de a fi eu însămi, de a intra în ritmul vieții. Tot în acest sens am reținut o idee de la un seminar psiho-educațional: vreau să fiu este o decizie, o angajare; pentru fiecare dintre noi viața este prezentă, depinde de noi dacă o luăm în primire sau nu... Programul a fost foarte divers, cu activități între noi, munca de autocunoaștere în grup, colocvii individuale, seminarii psiho-educaționale, artă creativă, muzică, dans, pictură, conferințe despre "Creștinism și cultură" și "Crezul reflectat în artă", precum și activități în afară, la teatru, operă, muzee. Tot ce am primit în aceste trei luni m-a ajutat "să învăț să trăiesc". Mi-am dat seama mai bine cât de mult lucrurile depind de mine, de atitudinea mea fată de evenimente sau persoane. Acum înțeleg și simt mai bine libertatea pe care Dumnezeu ne-o dă fiecăruia când ne spune "Alege viața" ( Dt. 30,19) Sunt deosebit de recunoscătoare tuturor persoanelor care în diferite feluri ne-au acordat din timpul lor și ne-au fost alături cu profesionalism si dăruire. Vă păstrez pe fiecare în gând și rugăciune. Sora Claudia

AL

EG

E V

IAȚ

A


Mi-am dat seama mai bine cât de mult lucrurile depind de mine, de atitudinea mea fată de evenimente sau persoane.


VÁLASZD AZ ÉLETET „Ránk van bízva az a képesség, hogy megtaláljuk önmagunkat” Claudia vagyok, kontemplatív nővér a Sioni Miasszonyunk Kongregációjában. Jelenleg a szentföldi közösségünkhöz tartozom, Ein Karemben élek. Az eddigi életem során rájöttem arra, hogy milyen fontos az, egyre jobban megismerjük önmagunkat. Ezért örömmel fogadtam közösségem elöljárójának ajánlatát, hogy vegyek részt az Élet bőségben programon, amelyen én már résztvettem ezelőtt 3 évvel, számomra tehát, ez folytatása volt az akkor elkezdett útnak. Ezeket a gondolatokat hordozva magamban, nagyon megtetszett egy mondat: „Ránk van bízva az a képesség, hogy megtaláljuk önmagunkat. Hogyan lehetnénk boldog emberek, olyan emberek, akik Veled együtt szeretnék eltáncolni az életüket?” (A hallgatás bállja, Madeleine Delbrel) Megjegyeztem magamnak ezt az idézetet, amelyet az a szöveg tartalmaz, amit a táncmeditációs műhely kezdetén olvastunk együtt és amelyet átelmélkedtem. Azt hiszem, hogy amit megéltem azokban a táncmeditációs napokban összegzik azt, amit az Élet bőségben kurzuson való részvétel jelentett számomra. Nagyon szép tapasztalat volt, ráhagyatkozni a tánc ritmusára, hagyni, hogy a zene hordozzon... Azok a napok megengedték, hogy önmagam lehessek, hogy jól érezzem magam, hogy átéljem az élet örömét. Azokban a pillanatokban egy üzenetet is kaptam, egy nővéren keresztül, aki Szent Ágoston egyik mondatát adta nekem: „Tanulj meg táncolni, mert ha nem, az angyalok az égben nem fognak tudni mit kezdeni veled.” Átfogalmazva, én azt mondanám, hogy a vágy számomra az, hogy „tanuljak meg élni”. Szeretnék ebben a táncritmusban megmaradni: hogy érezzem továbbra is az élet örömét, az önmagammá válást, az élet ritmusába való belépést. Ugyancsak ebben az értelemben, megragadott egy gondolat az életvezetési szemináriumból is: akarok lenni, ez egy döntés, egy elköteleződés; mindannyiunk számára az élet jelen van, de tőlünk függ, hogy befogadjuk, kezünkbe vesszük vagy nem ... A program nagyon változatos volt, számos együtt végzett foglalkozásokkal: csoportos önismereti munka, egyéni beszélgetések, életvezetési szemináriumok, kreatív művé-szet, tánc, festészet, előadássorozat „Kereszténység és kultúra” valamint „A művé-szetben tükröződő hitvallás” címmel, kinti foglalkozások, színház, opera, múzeumok. Mindaz, amit ebben a 3 hónapban kaptam, abban segített, hogy „megtanuljak élni”. Rádöbbentem milyen nagy mértékben függnek a dolgok tőlem, az én eseményekhez vagy személyekhez való hozzáállásomtól. Most értem és jobban érzem azt a szabadságot, amelyez Isten mindegyikünknek megadott, amikor azt mondta: „Választ az életet” (Dt 30,19). Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik különféle formában, de saját idejükből adtak és mellettünk álltak szakmai kompetenciákkal és önajándékozással. Mindenkit gondolataimban és imáimban hordozok.

Claudia nővér

VÁ

LA

SZD

AZ

ÉL

ETE

T

Rádöbbentem milyen nagy mértékben függnek a dolgok tőlem, az én esemé-nyekhez vagy személyekhez való hozzá-állásomtól.

Drumul autocunoașterii și dezvoltarea personală nu s-a încheiat aici ... Timpul pe care l-am petrecut a fost o perioadă foarte frumoasă ca să mă cunosc mai bine. Aș vrea să le încurajez pe toate cele care vor veni la acest program: este o experiență unică. Am descoperit umbre și lumini care fac parte din mine, care mă ajută să le integrez și să trăiesc mai bine. Drumul autocunoașterii și dezvoltarea personală nu s-a încheiat aici, însă tot ceea ce am făcut aici mi-a deschis o fereastră, interesul față de persoana mea cu toate caracteristicile umane: inteligență, voință, sentimente, mod de gândire, darurile naturale și cu siguranță acest drum de autocunoaștere personală continuă. Prin intermediul colocviilor individuale m-am putut deschide, am vorbit despre mine, trăirea mea, situația mea, și în care am simțit sprijin, încredere și însoțire pe acest drum. Mi-am dat seama că este important să țin cont și de mine, să fiu atentă și mai fermă în anumite situații de viață. Sunt mulțumită că această formare a inclus întâlnirile de grup într-un cadru de încredere, deschidere, unde fiecare în grup împărtășeam trăirile, situații lede viață, și unde mă regăseam și eu de multe ori, cu experiențe trăite asemănătoare. Le mulțumesc colegelor mele din grup pentru deschiderea lor și pentru experiențele împărtășite și pentru că am luat și beneficii în urma acestor experiențe, pentru faptul că am învățat să-mi exprim mai bine părerile, ideile, ceea ce gândesc și să fiu mai fermă în anumite situații. Am văzut că se poate spune orice doar că depinde modul în care spun lucrurile direct, să spun da cu măsura și să spun nu când trebuie și am experimentat un sentiment de eliberare. Datorită acestor cursuri de psihoterapie, psihodramă, seminarii psiho-educaționale a crescut în mine interesul față de acest domeniu și sunt bucuroasă și fericită, entuziasmată de acest curs și că am avut această șansă. Răul s-a transformat în bucurie. Terapia prin artă, muzica gregoriană și pictura – le-am iubit și fac parte din lumea mea. Despre dans, pentru mine a fost o surpriză foarte frumoasă să descopăr frumusețea dansului meditativ care implică corpul, partea psihică și spirituală în rugăciune pentru Dumnezeu și alte dansuri care ajută grupul să fie mai unit. Am avut un interes de a învăța toate dansurile pentru a le transmite mai departe pentru că este frumos. Îndrumarea spirituală m-a ajutat foarte mult, meditația, lectura personală, trăirile interioare, rugăciunea personală cât și cea comunitară m-au ajutat în relația cu Dumnezeu și cu cei din jur. Mulțumesc lui Dumnezeu pentru acest timp valoros, mulțumesc echipei terapeutice, colaboratorilor, și colegelor mele de grup pentru acest drum de formare – întărire umană și spirituală – și mulțumesc mult și superioarei mele care m-a susținut și m-a încurajat în acest drum. Voi rămâne recunoscătoare toată viața mea și mă voi ruga pentru ei la liturghie și în rugăciunile personale.

Andreea


Am descoperit umbre și lumini care fac parte din mine.

Árnyékokat és fényeket fedeztem fel magamban.


Az önismeret és személyes fejlődés útja nem fejeződött be itt ... Az idő, amelyet itt töltöttem egy nagyon szép időszaka volt az önmagam megismeré-sének. Szeretnék bátorítani mindenkit, aki erre a programra jön: ez egy egyedülálló élmény. Árnyékokat és fényeket fedeztem fel magamban, melyek segítenek az integrációban és abban, hogy jobban éljek. Az önismeret és személyes fejlődés útja nem fejeződött be itt, de mindaz, amit itt megéltem egy ablakot nyitott számomra, a saját szemé-lyem iránti érdeklődést, annak minden emberi jellemzője iránt: inteligencia, akarat, érzelmek, gondolkodási mód, természetes adottságok – és biztos vagyok abban, hogy ez a személyes önismereti út folytatódni fog. Az egyéni beszélgetések révén kitárulkozhattam és beszélhettem magamról, az átélésemről, helyzetemről, és támaszt, bizalmat és kísérést éreztem ezen az úton. Rájöttem, hogy fontos az, hogy számításba vegyem magamat is, hogy magamra is figyeljek és hogy határozottabb legyek bizonyos élethelyzetekben. Hálás vagyok, mert ez a képzés folytatódott a csoport találkozókban egy bizalmi, nyitott keretben, ahol mindegyikünk a csoportból megosztotta az átéléseit, az élethelyzeteit, melyekben én is megtaláltam magam sokszor, hasonló átélésekkel. Köszönöm a csoportársaimnak a nyitottságukat, hogy megosztották tapasztalataikat, és hogy ezek engem is segítettek, hogy megtanulhattam jobban kifejezni a véleményemet, az elgondolásaimat, és hogy határozottabb lehettem bizonyos helyzetekben. Láttam, hogy bármit meg lehet mondani, csak arra kell figyelni, hogyan közlöm, hogy igen-t mondjak mértékkel és hogy nem-et mondjak mondjak akkor amikor kell, és megtapasztalhattam a felszabadulás érzését. Ezeknek a pszichoterápiás, pszichodráma és életvezetési kurzusoknak a révén növekedett bennem az érdeklődés e területek iránt és örvendek és boldog vagyok és lelkes, hogy résztvehettem ezen a kurzuson, hogy megadatott ez az esély. A rossz örömmé változott. A művészetterápia, a gregorián zene, a festészet – mindezeket szerettem és az én életem részei. A táncról - szép meglepetés volt számomra, hogy felfedezzem a meditációs tánc szépségét, amely magában foglalja a test, a pszichikum, a lélek imáját Istenhez, és más táncok, amelyek segítik a csoportot, hogy egységesebb legyen. Érdekem volt, hogy megtanuljam az összes táncot, hogy tovább adhassam majd őket, mert szépek. A lelkivezetés sokat segített, a meditáció, az olvasás, a belső átélések, a személyes és a közösségi ima segítettek az Istennel és a többiekkel való kapcsolatban. Köszönöm Istennek ezt az értékes időszakot, köszönöm a terápiás csapatnak, a munkatársaknak és a csoporttársaimnak ezt a képzési utat – amely emberi és spirituális megerősítés – és köszönöm nagyon elöljárómnak, akik támogatott és bátorított ezen az úton. Hálás maradok egész életemben és imádkozni foguk értük a szentmisében és a személyes imáimban.

Andreea

M-am lăsat condusă de Duhul Sfânt ... Mă bucur foarte mult că am avut posibilitatea de a participa la acest curs Viață din belșug. Nu oricine poate avea această șansă, unică poate în viață, eu am acceptat când mi s-a propus să particip. Nu aveam nici o idee cum va fi acest curs, și nici măcar cu cine voi fi în grup. Dar asta pentru mine nu a fost o problemă, m-am lăsat în voia Celui care lucrează cu fiecare dintre noi și în noi. Simțeam că am nevoie de o reînnoire spirituală și m-am lăsat condusă de Duhul Sfânt. Mă bucur că tot programul a fost bine organizat și divers, temele de la seminar, întâlnirile de grup și colocviile personale m-au ajutat enorm de mult să cunosc mai bine persoana mea în întregime. De altfel toate activitățile (arta creativă, conferințele, muzica sacră, pictura) pe care le-am făcut m-au ajutat în autocunoașterea mea. Vizitarea muzeelor, vizionarea pieselor de teatru, operă au fost pentru mine niște cadouri pe care nu le pot uita. Acest timp a fost cred cel mai profitabil pentru autocunoaștere și am fost ajutată să mă regăsesc pe mine însămi și să mă apreciez așa cum sunt. Am descoperit că pot să fac și lucruri de care nu credeam că sunt capabilă, și pentru aceasta sunt foarte recunoscătoare celor care m-au ajutat. În aceste 3 luni am început să mă văd pe mine cu alți ochi. M-au ajutat foarte mult colocviile și îndrumarea spirituală, în care am simțit sprijin pe acest drum. Întâlnirile de grup pentru mine au fost o terapie de încredere, de deschidere, fiecare era invitată să împărtășească trăirile, experiențele ei. Pentru mine a fost destul de greu să mă exprim în grup, dar am reușit să o fac, m-am simțit încurajată de grup și simțeam bucuria că ”sunt în stare”. Mulțumesc acelora care au colaborat prin dăruirea lor la programul Viață din belșug, care chiar așa este: am avut parte de toate, chiar nu mi-a lipsit nimic. Totul a fost pentru mine o experiență unică, nu am cuvinte să îmi exprim această bucurie pe care am trăito aici. Dumnezeu să vă binecuvânteze viața și munca! Mulțumesc superioarei provinciale și comunității mele că au făcut posibilă participarea mea la acest curs de formare.

cu recunoștință, Sora Leonarda

Trezirea vieții spirituale este acompaniată de probleme și suferințe. (C.G.Jung)


A lelki élet

ébredését

problémák,

szenvedések

kísérik.

(C.G.Jung)


Engedtem, hogy a Szentlélek vezessen... Örvendek nagyon, hogy lehetőségem volt résztvennem az Élet bőségben kurzuson. Nem akárkinek adatik meg ez a lehetőség, amely talán csak egyszeri ebben az életben, én elfogadtam amikor felajánlották nekem. Nem volt semmilyen elképzelésem arról, hogy milyen ez a kurzus, és arról sem hogy kivel leszek együtt. De ez számomra nem volt probléma, rábíztam magam arra, aki mindegyikünkkel és mindegyikünkben dolgozik. Szükségét éreztem a megújulásnak és engedtem, hogy a Szentlélek vezessen. Örvendek, mert az egész program változatos és jól szervezett volt, a szemináriumi témák, a csoport találkozók, az egyéni beszélgetések, mind segítettek abban, hogy saját személyiségemet egyre teljesebben megismerjem. Egyébként minden foglalkozás (a kreációs műhely, az előadások, a szakrális zene, festészet) amelyeken résztvettem az önismeretben segítettek. A múzeumok látogatása, a színházi és opera előadások felejthetetlen ajándékok számomra. Azt hiszem ez az időszak volt a leghatékonyab az önismeretem számára, segítséget kaptam abban, hogy megtaláljam önmagamat és hogy értékeljem magamat, azt amilyen vagyok. Felfedeztem, hogy olyan dolgokat is meg tudok tenni, amelyekre nem gondoltam képesnek magamat addig, és ezért nagyon hálás vagyok azoknak, akik ebben segítettek. Ebben a 3 hónapban új szemekkel kezdtem magamra tekinteni. Segítséget jelentett az egyéni beszélgetés és a lelkivezetés, amelyekben támogatva éreztem magam ezen az úton. A csoporttalálkozók számomra a bizalom, a nyitotság terápiáját jelentették, amelyben mindegyikünk meg volt hívva arra, hogy megossza átéléseit, élményeit. Elég nehéz volt számomra, hogy a csoportban kifejezzem magamat, de sikerült megtennem, mert éreztem a csoport támogatását és éreztem annak örömét, hogy „képes vagyok”. Köszönöm azoknak, akik önmaguk ajándékozásával hozzájárultak az Élet bőségben programhoz, amely valóban az is: mindenben részem volt, semmi nem hiányzott. Az egész egy egyedi élmény volt számomra, nincsenek szavaim arra, hogy kifejezzem azt az örömöt, amit megélhettem. Isten áldja meg munkájukat és életüket! Köszönöm a tartomány főnöknőmnek és a közösségemnek, hogy lehetővé tették a részvételemet ezen a képzési programon.

hálával, Leonarda nővér

ECHIPA DE FORMARE: Consiliere/terapie individuală, seminarii psihoeducaționale şi coordonarea proiectului: Sr. Ildikó Homa, sss Îndrumător spiritual: Pr. Leó Páll, ofm Terapie de grup: Psih. Sarolta Lázár Artă creativă: Sr. Edit Imre, sss Pictură: Sr. Maria Ignat, osbm Istoria artei: dr. Dan Ruscu Curs”Imagini despre D-zeu”: dr. Robu Magda Muzică sacră: Éva Starmüller Dans meditativ: Sr. Piroska Darvas, sa Mulțumiri prim-protopopului Kovács Sándor și părintelui vicar Veres Stelian pentru celebrările liturgice. KÉPZŐ TEAM: Egyéni tanácsadás/terápia, életvezetési szemináriumok és program koordinátor: Homa Ildikó, sss Lelkivezető: Páll Leó, ofm Csoport terápia: Lázár Sarolta pszichológus Kreatív műhely: Imre Edit, sss Festészet: Maria Ignat, osbm Művészettörténet: dr. Dan Ruscu Isten-kép szeminárium: dr. Robu Magda Szakrális zene: Starmüller Éva Meditációs tánc: Darvas Piroska, sa Köszönet Kovács Sándor plébános-főesperes úrnak és Veres Stelian segéd-lelkésznek a szentmisék celebrálásáért.

A szobám ablakából szemlélt meggyfa … E három hónap alatt, 2014 március 1.-től - május 31.-ig az Élet bőségben néven ismert programon, volt időm szemlélni és szembe nézni önmagammal, nap mint nap, ugyanúgy mint azt a meggyfát amely a szobám ablakából volt látható. Megérkezésemkor a fának csak az ágai voltak láthatók, később kezdett rügyezni, majd levelet hozott, virágba borult és lassan kezdtek fejlődni a meggyszemek, majd beérett. Nem találnék szemléletesebbet ennél a képnél, mert ezáltal mutatta meg Isten az életem útját! Felismertem magamban az ürességet, éreztem megmozdulni a lelkem, majd kibontakozni, kivirulni majd beérni. Ezekhez hozzá tartozott, az eső, a vihar, a szél, a csend, a nyugalom, a türelmes várakozás, a napsütés. Az életem részei, és ezek által tudok értékes, ízes gyümölcsöt teremni, mert ahogy mondja Thomas Merton:

"A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját hivatásunkhoz szükséges." A magam árnyékából Isten fényébe kell jutnom, és erről tanúságot kell tennem, ahogy a Szentírásban írja Lukács 24,48-ban: "Ti tanúi vagytok ezeknek." Így éltem meg ezt az időszakot, amely gazdaggá tett. Ezzel szeretném megköszönni elöljáróimnak, nővértársaimnak imájukat és, hogy lehetővé tették számomra ezt az időt, azoknak is meg szeretném köszönni, akik támogattak ebben a fejlődésben, lelkileg, szellemileg és fizikailag! Egy nagy ajándék számomra, és ez az a bőség - amellyel élhetem ezt az életet Isten dicsőségére és az embertársaim javára! Isten áldása kísérjen mindnyájunkat!

Imádságos lélekkel: Pacifika nővér

Vișinul din geamul camerei mele ... În aceste 3 luni, în perioada 1 martie – 31 mai 2014, în care am participat la programul Viață din belșug, am avut timp să mă contemplu și să mă confrunt cu mine, zi de zi, exact așa cum m-am uitat la vișinul care se putea vedea din geamul camerei mele. Când am sosit pomul era gol, mai târziu a început să înmugurească, iar mai apoi a înflorit și încetul cu încetul a început să se dezvolte și să crească roadele. Nu aș putea să găsesc o imagine mai ilustrativă decât aceasta, pentru că prin aceasta Dumnezeu mi-a arătat drumul vieții mele! Am recunoscut în mine golul, am simțit cum se mișcă sufletul meu, apoi cum se dezvoltă, înflorește și se maturizează. La toate acestea aparține și ploaia, furtuna, vântul, liniștea, odihna, așteptarea răbdătoare, razele soarelui. Toate acestea fac parte din viața mea, și prin acestea pot să dau roade valoroase, cu gust bun, pentru că așa cum spunea Thomas Merton: ”Să nu căutăm sensul suferinței în faptul că ea este o necesitate inevitabilă, dar în faptul că ea este necesară pentru vocația noastră.” Din umbra mea trebuie să ajung la lumina lui Dumnezeu, și trebuie să dau mărturie despre aceasta, așa cum spune Luca în Sfânta Scriptură (24,48): ”Voi veți fi martorii acestui lucru.” În acest mod am trăit această perioadă, care m-a îmbogățit. Prin aceasta aș dori să mulțumesc superioarelor și surorilor mele din comunitate, pentru rugăciunile lor și pentru că au făcut posibilă pentru mine participarea, și aș dori să mulțumesc și acelora care m-au sprijinit spiritual, fizic și intelectual în această dezvoltare! Este un mare cadou pentru mine, și aceasta este belșugul cu care îmi pot trăi viața pentru slava lui Dumnezeu și pentru slujirea semenilor! Binecuvântarea lui Dumnezeu să ne conducă pe noi toți!

cu rugăciune în suflet: Sora Pacifika

Informații despre PROGRAMUL VIAȚĂ DIN BELȘUG: sr. Ildikó Homa,sss: [email protected] Információk az ÉLET BŐSÉGBEN PROGRAMRÓL: Homa Ildikó,sss: [email protected]

Date post:	25-Oct-2021
Category:	Documents
Upload:	others
View:	1 times
Download:	0 times

Viaţă din belşug Élet bőségben - psycho-logos.ro

Documents