r y ^ /, ANUL III. ÉVFOLYAM 1 MAI 1929

ORDINEA APARE DE DOUĂ ORI PE LUNA A REND MEGJELENIK

HAVONTA KÉTSZER

Abonamentul împreuna cu , .Posta Noastră" pentru ÎNTREPRINDERI Lei 1000 PAKT1OTLAM „ 500 Persoanelor fără aoere grăiuit

Előfizetési ár „H Mi l>ostánk"«kal együtt

VÁLLALATOKNAK 1000 Lei MAGÁNOSOKNAK S00 Lei Uaggontaíanoímah inggen

Red. A. B U I A N.

S U M A R U L Pericolul roşu Pag. 1 Memoriul Uniunei internaţionale anticomuniste „ G Negarea Dumnezeirei şi propaganda bolşevică „ 7 Faţa adevărată a bolşevismului , 9 Ştiri despre mişcarea comunistă „ 12 Cea ce no i ' am scris deja , 1 6 Datoriile femeilor . . . . IJ

T A R T A L O M J E G Y Z É K A nök feladata oldal 1-8 A vörös veszedelem . . „ 10 A szovjet és a III. internacionálé tervei . . . . . . . „ 23 Amit mi már megirtunk ,.i . *. „ 24 A bolsevista istentagadók J / . . ' . . „ 27 A Rend hirei ! „ 29

REDACŢIA ŞI ADMINISTRAŢIA Bucureşti, Strada Regala 6

L ' E N T E N T E I N T E R N A T I O N A L E C O N T R E L A III' I N T E R N A T I O N A L E

12, rue Corraterie — Geneve

Revista „Ordinea" publică datele documentate culese-de către Antanta Internaţională înfiinţată împotriva Internaţionalei III-a Comunistă.

Antanta antibolfevistâ cuprinde azi z& ţări. Adună­rile ei generale se ţin cu schimbul in fiecare an la Paris, Geneva şi Londra

Prin articolele şi date documentate pe cari le. publică ea caută să fie folositoare oamenilor politici, ziariştilor şi muncitorilor aderenţi ai ordinet, luptând cu hotărâre împotriva tendinţelor destructive.

Trimitem gratuit' numerile din revisla noastră celor lipsiţi de avere.

Redacţiunea „ORDINEI" răspunde dorinţei u-nanim manifestate, când a Idecis, ca pentru intensifica­rea şi lărgirea propagandei antibolşeviee, cu pre­ţul unor sacrificii enorme să scoată revista ilustrată „POŞTA NOASTRĂ*'. Credem şi sperăm că toate ca­tegoriile sociale vor aprecia şi sprijini acţiunea noas­tră, care serveşte apărarea ordinei sociale şi econo­mice.

„POŞTA NOASTRĂ — A MI POSTÁNK", vor primi-o în mod gratuit abonaţii „ORDINEI — A REND", precum şi toţi aceia, cari — lipsiţi de mij­loace — se interesează de acţiunea noastră.

,Voi ziceai ca să nu ne amestecăm în lucrurile pro­pagandei bolşevice. Dar dacă nu ne amestecăm împotriva lor, înseamnă, că facem pentru ei."

D. MERESCHKOVSKY.

Pericolul roşu. După ororile războiului mondial, popoarele Eu­

ropei epuizate în cele morale şi materiale, au înce­put să cureţe ruinele războiului, şi aiu şters lacrămile pricinuite de pierderile suferite şi cu credinţa nestră­mutată în viitor au început clădirea unei lumi nóxü, şi mai fericite. Dar puteri ascunse şi-au ridicat ca­pul pentruca să distrugă tot ce marele război a mai cruţat.

Marxismul, ca un monstru cu o sută de capete, gata de asalt, ca să realizeze stăpânirea sângeroasă, cum nu s'a mai pomenit \n istoria omenirei.

Ce e marxismul ? Carol Marx a fost un învăţat idealist, de camera,

a cărui scop era emanciparea muncitorimei de sub stăpânirea economică a capitaliştilor. Ca cei mai mulţi idealişti, n'a cunoscut îp de ajuns consideraţiunile practice, fără de cari reforme de o astfel de im­portanţă nu pot fi realizate, cel puţin! nu pot fi rea­lizate în măsura dorită de fericirea omenirei. A fost un învăţat de cameră, u;n învăţat de cameră a princi­piilor sociale. Acum 60 ani şi-a scris cartea, în care a cerut ca şi muncitorii să participe la beneficiile patro­nilor. Social-democraţii au adoptat teoria aceasta şS au întrebuinţat-o ca un mijloc eficace de propagandă.

Conducătorii muncitorimei marxiste în ultimii zece ani, exploatând cu multă dibăcie ideile marxiste, cari promit muncitorimei o viaţă şi un viitor mai bun, au câştigat averi colosale pe spinarea muncitorimei. Conducătorii marxişti nici odată n'au fost mai înde­părtaţi de socialism, decât astăzi. Sub diferite denu­miri, ei comit cele mai mari excrocherii cunoscute cfe istoria universală cu ideile marxiste. Comunism, bol­şevism, spartachism etc. au acelaş înţeles şi s!cop.

Scopul este cucerirea puterei în Stat şi prăda­rea tuturor cetăţenilor pentru îmbogăţirea proprie. Nici un mijloc nu este atât de josnic, încât să nu fie întrebuinţat pentru satisfacerea nesa ţiului lor. Pen­tru ca să-şi atingă scopul nu se sfiesfc să calce peste cadavrele mulţimei chiar. Acesta este rnarxismul astăzi: jaf şi omor.

Cuibul marxiştilor a fost Moscova. De aci au voit să prepare muncitorimea pentru revoluţia mon­dială. Statele Balcanice, Austria, Ungaria şi China au fost acelea, în cari au aruncat sămâjnţa revoluţiei. In Ungaria şi Miipchen au prgártizaú o baie de sânge, Iar în bazinul Ruhr au pus la cale manife staţiuni sân­geroase, in Senatul din Bucureşti au atentat cu bom­be, în Sofia au aruncat în] aer p catedrală şi în China au provocat războiul civil.

In 1919 au reuşit să proclame în Uinigaria re­public*, sovietică. Prin aceasta au înfiinţat şi în Eu­ropa primul stat marxist şi planul lor a făcut un pas înainte spre realizarea scopului urmărit. Dar 'dapü o teroare de 137 zile intervenţia promptă şi energiail \ar matei române a curmat cruzimile ban'-'éelor roşii şi a respins dela porţile Europei înapoi ţn leagănul său, îp, Rusia, prime/dia bolşevică. Prin aceasta România şi-a câştigat merite neperitoare faţă de Europa şi faţă de civilizaţie. Generalii Mărdărescu,

Moşoiu, Hóiban e t c , n'au binemeritat numai re­cunoştinţa Patriei lor, ci sunt vrednici ca numele lor să fie trecute în rândul marilor bărbaţi ai omenirei şi ai civilizaţiei. Fiindcă ar fi putut avea consecifnţe neprevăzute, dacă şi Ungaria ar fi ajuns soarta Ru­siei.

Cât a f.oéf \de vrednică de recunoştinţă atitudinea României faţă de Republica Sovietică Ungară, atât jle condamnabilă a fost ţinuta Austriei. Nu numai cá a permis intrarea conducătorilor bolşevismului din] Ungaria pe teritoriul ei, ci le-a asigurat şi dreptul de ospitalitate, înlesnind prin aceasta ca în toc de Mos­cova, Viena să devină centrul miŞcării comuniste din Europa. Guvernul austriac de atunci a lui Reniier este xăspunzător pentru tot ce s'a petrecut în cele mai multe ţări din Europa pentru realizarea stăplnirei bolşevice, fiindcă a permis şi înleslnit ca focarul pri­mejdiei roşii să fie plantat cu vre-o câteva mii de km mai în spre centrul Europei, pentruca seducătorii muncitorimei să poată fi în contact direct cu masele muncitoreşti din regiunile industriale.

Tactica bolşevicilor este ca prin miicări murfcito-reşti şi ciocniri să provoace nelinlţşte şţ să creeze cu ţncetul situaţii turburi, şi haotice. Aşa au procedat în Steyer şi Viena tn speranţa că prin mişcări continue vor putea intimida populaţiunea şi să provoace revo­luţii, în acetaş timp bolşevizând armata, penţrucă nu­mai aşa pot spera realizarea scopului final: cu ajuto­rul armatei bolşevizate, cucerirea ţării revotuţionizate, răsturnarea guvernului, schimbarea regimului de gu­vernământ Şi asigurarea stâpâpţrei bolşevice.

Din acest punct de vedere trebue privit ori ce eveniment provocat de comunişti, fie el cât de neîn­semnat. Totul, absolut totul este numai o verigă în lanţul nesfârşit al uneltirilor lor. Activitatea agita-

torilor comunişti se extinde ín toate direcţiunile, în proporţie crescândă, ca şi valurile provocate de o petricică, aruncată într'uin lac liniştit. Extinderea va­lurilor şi răspândirea ideüor este înlesnită de situaţia economică precară, de luptele dintre partide, cari pa­ralizează energiile vitale, de complicarea şi dege­nerarea în multe privilnţe a vieţii sociale de după războiu.

Şi incidentul petrecut la Timişoara este o astfel de verigă, o petricică aruncată în lac. Nu se poate trece la ordinea de zi asupra seriozităţii lui. Cine-şi iubeşte familia, copii, religia, ordinea economică şi socială, fără considerare la situaţia socială, confesiu'nie, principii politice, să privească cu seriozitate situa­ţia şi să înţeleagă, că datoria noastră a tuturora este ca să facem totul, ce este potrivit, pentru asigurarea ordinei sociale în Stat.

In Viena, acum câteva luni, comuniştii au pus să demonstreze copiii de 6—12 ani şi să ceară scoa­terea religiei din şcoli. La Timiţoara comunişti ascunişi după paravanul compus din copii şi femei au tras asupra poliţiei şi armatei, care-şi făcea datoria. In Valea-Jiului un copil de 14 ani a cutreerat satele fă­când propagandă comunistă. Iar societatea burgheză se poartă foarte indiferentă faţă de toate acestea. Cu toate că fiecare ar avea de făcut câte ceva pentru apărarea societăţii. Preotul, învăţătorul, comandantul, patronul, funcţionarul, studentul, părinţii e tc , cu toţii au ocaziune în timpul împlinirei îndeletnicirei lor zil­nice ca să depună o cărămidă pentru zidirea redutei,, care să apere familia, morala şi ordinea.

Iar guvernului îi cerem, ca să se îngrijească ca tineretul să fie crescut şi pregătit, pentruca să poată forma o societate, care să poată întâmpina cu succes -primejdia, bolşevică, ca acum 10 ani armata română.

Textul pe pagina 4. Szöoeg a 2 2 . oldalon.

Să se intensifice propunerea religiei în şcoli faţă de-ideile ateiste ale comuniştilor, şcolile să Crească ca­ractere cinstite, drepte, spiritul patriotic să fie în­dreptat în direcţie sănătoasă şi să deştepte interesul pentru studiile sociale, fiindcă viitorul depinde de ura prezinte sănătos. M. —

Sovietele şi internaţionala Ul-a prepară împreuna revoluţia proletară.

Uniunea anticomunistă internaţională a adresat guver­nelor un memoriu.

Preşedintele Uniimei Internaţionale înfiinţată în contra Internaţionalei a IlI-a, Theodor Aubert, a adresat un memoriu guvernelor, prin care le atrage a-tenţiunea asupra primejdiilor, cari ameninţă pacea dia partea Rusiei Sovietice.

Litvinov, comisarul externelor sovietice, a pre­zentat anul trecut la Geneva un proect privitor la desarmarea generală, dar în ultimul timp au eşit la iveală noui documente, din cari rezultă că guvernul so­vietic împreună cu Internjationala II 1-a lucrează siste­matic în contra păcii. Al VI-lea congres mondial al In­ternaţionale^ a lll-a a avut loc la Moscova lă 17 Iulie 1928. Congresul acesta a fost pregătit cu o dare de seamă „Activitatea Internaţionalei Comuniste între congresul V şi VI". Raportul acesta scris pe 628 pa­gini (ediţia franceză) spune tot ce s'a făcut între 1924 —1928 pentru pregătirea războiului mondial şi pro­vocarea revoluţiilor în colonii. Kellogg, Secretarul de Stat la Departamentul Externelor din Statele Unite s'a referit la acest raport în 1928, când a susţinut imposibilitatea recunoaşterei Sovietelor.

Memoriul face următoarele concluziuni: „Guvernul sovietic şi Internaţionala II 1-a lucrea­

ză împreună pentru răstunnlarea ordinei existente şi realizarea dictaturei comuniste. Pentru atingerea sco­pului lor pregătesc revoluţia proletară, revoluţia po­poarelor din colonii şi pimicirea unităţilor de apărare. Guvernul sovietic şi Internaţionala IlI-a aşteaptă un război apropiat, râd de convenţiunile, cari urmăresc eliminarea conflictelor armate, în timp guvernul din. Moscova le semnează. Işti rezervă însă dreptul pentru începerea războiului proletar. -

Uniunea Iinjternaţională instituită în contra Inter­zonalei IlI-a, roagă guvernele reprezentate în comi-siunea pentru pregătirea conferinţii desarmării, ca să examineze toate acestea şi să dea instrucţiuni, cari să apere p,acea mondială primejduită".

Jtegarea Dumnezeire! în serviciului propagandei bolşevice.

Convingerea religioasă, credinţa în Dumnezeu şi viaţa de apai a maselor este stânca, de care izbindu-se monstrul bolşevic se nimiceşte. Conştiinţa muncitori­lor protestează cu indignare in contra ordinelor in­fame ale conducătorilor comunişti. Un om evlavios nu fură şi 'ţiu ucide. De aceea au declarat bolşevicii război religiei, de aceea au început revoluţionizarea suflete­lor. Distrugerea bisericilor în Rusia, asasinarea preo­ţilor în timpul comunismului în Ungaria, expansiu­nea liberilor cugetători serveau un singur scop: dege­nerarea morală a maselor, nimicirea sufletelor cu o-trava ateismului. In o ţară comunistă numai ateiştii sunt primiţi în servicii. Ei sunt apărătorii revoluţiei şi execută toate poruncile infame ale comanidanţilor lor.

In Ungaria a fost comducătorul ateiştilor, un anu­me Faber Oszkár, preot caterisit. Din ordinul lui preoţii au fost prinşi pe stradă, ca câinii, şi bătuţi până la sânge. A arestat 14 preoţi rom.-cat., i-a puâ la zid 'síi; a trias asupra .lor, ca ţinte vii şi au murit ciu­ruiţi de gloanţe. Pe doi preoţi i-a legat şi condamnân-du-i la moarte prin foame, i-a închis într'o pivniţă. In faţa mânăstirei „Surorilor Bnigleze" din Budapesta s'a întâmplat că femei, muncitoare, vânzătoare de piaţă şi zileri, primejduindu-şi viaţa au baricadat pătrunderea în mâimăstire a soldaţilor comunişti. O muncitoare şi-a luat în braţe copilul de 7 ani, s'a aruncat în faţa soldaţilor ţipând: Iată-1, ucideţi-1, apoi pe mine şi numai după aceea pe călugăriţe, fiindcă de ani de zile ele ne dau de mâncare şi ne îmbracă. Cu această ocazie a spus următoarele în faţa mulţimei: „Douăzeci de ani am aşteptat pentru ca să-mi realizez planurile. Acum blestemarea lui Dumnezeu şi ura lui Hristoa e liberă". 50 de comunişti au atacat odată o procesiune religioasă, au maltratat preoţii şi au trân­tit la pământ sfintele daruri. Sub pretextul menţinerei •ordinei.a intervenit armata roşie şi a tras asupra mul­ţimei şi a ÍÜCÍS trei fete. Adoptarea unei atitudini hotă­râte a (muncitorimei cu bun sim:ţ a pus capăt im'ăicelu-lui. Sunt evenimente de acum 10 jani, cari s'au petrecut în imediata noastră apropiere, nu pot ii contestate.

Dar să aruncăm o privire mai departe. In 1881 Bebel a ^declarat făţiş în ReicHsrat: Socialismul este negarea lai Dumnezeu. Omul pu este altceva, decât un animal foarte desvoltat. La cattgresul internaţional din 1877 din Geneva, un orator a declarat: Nu ne tre-bue Ceriul, ne parc bine, dacă vom vedea chinuiri/e de moarte ale preoţilor. La congresul din Hatle, Lieb-hneclit a spus: Partidul nostru iiccrg) atât autoritatea cerească, cât şi pe cea pământeasca. Bdkunin, prota-

gonistul sovietelor fuse a declarat: Deviza noastră este negarea lui Dumnezeu, vrem desfiinţarea reli­giei. —

După acestea sa nu ne mire că la Timişoara a-genţii Moscovei au întrebuinţat un cadavru, femei şi copii pentru demonstraţii anarhice. M,

Faţa adevărată a bolşevismului, pri­vite prin reprezentaţii de opere dela

Moscova. L o n d r a . — S. E. Ashmead-Bartlett, care s'a o-

cupat în diferite rânduri de situaţia din Rusia Sovie­tică, publică de data aceasta un articol în „Daily Te-legrapli" despre teatrele ruseşti şi în legătură cu a-ceasta despre situaţia socială din Rusia.

In împrejurările de astăzi, — scrie d. E. Ash­mead-Bartlett, guvernul sovietic este mândru, că în ciuda tuturor dificultăţilor poate să ţină deschisă O-pera teatrele şi cinematografele. In acest scop se fac sacrificii materiale foarte mari, fiindcă s'a dove­dit că sunt un mijloc de propagandă comunistă foarte eficace. Nu există îţi Rusia de astăzi operă, piesă teatrală, film, care să nu releve etica comunismului şi păcatele capitalismului. Figura teatrală favorită este englezul, pe care-1 prezintă ca pe un zbir, care ţine sclavi pe chinezi, hindustani şi negri şi îi îndeamnă cu biciul la lucru. Opera favorită este „Macul roşu", în care bolşevicii nobili redau libertatea popoarelor subjugate de englezi.

Propaganda aceasta însă mu mai are nici iin e-fect asupra maselor. Poporul nu vizitează teatrele da

dragul pieselor, cu toate că localurile sunt în tot­deauna tixite. Ele înseamnă un adăpost contra frigu-* lui, sunt un contrast reconfortant faţă de mizeria de pe străzi şi dezolarea vieţii de toate zilele. Chiar şi cei mai lipsiţi de mijloace pot vedea contra unei taxe de intrare neînsemnate operele marilor maeştri din trecui şi a autorilor nouei şcoli comuniste; pot asculta glasul puţinilor mari cântăreţi, epri Wau reuşit încă' sil evadeze din mizeria sufocantă, din ocna aceasta si­beriana, într 'o regiune mai plăcută spre salarii mai omeneşti.

Aceşti bieţi oameni, nici când nu văd pâine albă, lapte, unt şi numai foarte rar au parte de prânz cald. In orice caz un braţ, o pulpă frumoasă este Un su­pliment foarte slab în locul unei fripturi sau beef-steak. Guvernul se îngrijeşte de pregătirea lor spi­rituală şi estetică, în timp ce stomacul le este con­damnat să se mulţumească cu o bucăţică de carne de vită, sau de cal.

Muncitorii contra biletului dela corporaţie pot intra în teatre cu preţ redus, dar cei mai mulţi au in­trarea liberă. Nimeni nu îmbracă haine de serată, în afară de „corpul diplomatic". Decorurile roşii şi aurii ale operei sunt neatinse.

Loja imperială este ocupată acum kde comunişti pur sânge. Dacă directorul invită pe cineva în loja sa şi dacă acesta se grăbeşte, eventual mai poate o-cupa şi loc în mulţimea autorităţilor şi femeilor co­muniste.

Poporul rus a suferit atât de mult din cauza" mi­zeriei, lipsurilor, groazei, încât de abia se aude o vorbă. In teatru \se strâng şi cască gura la scette, cari diferă atât de mult de viaţa lor. Nu aplaudă nici odată, nici o impresie nu se poate observa pe faţa lor, lâ toţi le este frică, pentru ca .nu cumva să-şi manifeste

plăcerea Ia un moment nepotrivit, sau ca să displacă cu altceva puternicilor zilei. Dacă cineva înfcepe să aplaude foarte rar i-se mai ataşează şi alţii. Faţa publicului este fără viaţă, nu trădează o amintire de trecut supărare ptru. prezent, sau speranţă, ptiu. viitor.

Unica dorinţă a fiecărui artist rus este ca să scape cât mai curând din Rusia Sovietică în Europa Occidentală sau America, unde să poată câştiga. Dar guvernul sovietic nu le permite să părăsească Rusia, fiindcă sunt buni pentru distracţia poporului.

Cea mai bună balerină rus$ a ultimului deceniu^ •dansează în opera din Leningrad, de unde nu poate pleca nici la Moscova. Guvernul sovietic i-a promis numai că după un angajament de trei ani va putea să plece în străinătate. Leafa artiştilor este de mizerie. Cei mai buni de abia primesc 250 ruble pentru o re­prezentaţie, dar cel mult 6 reprezentaţii pot da pe lună. Leafa lunară î|ti general de abia atinge cifra de 1000 ruble. Dar şi leafa aceasta este foarte mare faţă de lefurile ce se pot câştiga în alte profesiuni şi de aceea artiştii sunt porecliţi: favoriţii guvernului. Se zice că unii artişti au putut să rămână îjn vechile lor locuinţe şi să-şi păstreze bijuteriile.

Teatrele înseamnă pierderi foarte mari pentru bugetul sovietic, fiindcă întreţinerea lor costă foarte mult, cu toate lefurile de mizerie ale artiştilor şi to­tuşi guvernul sovietic le menţine pe toate, fiindcă sunt un mijloc foarte bun de propagandă şi prin ele se „mulţumeşte" poporul, sau cel puţin categoria, pe care regimul bolşevic se reazimă. Odată, când Opera a fost arhiplină, am reuşit să aflu cât s'a în­casat: s'a încasat 5500 ruble, ce a fost considerat su­mă foarte mare, pe când la noi un artist primeşte pentru o singură reprezentaţie atâta. Iar aci .pe scenă au debutat 2ÓÓ persoane.

Dacă cineva se duce In Rusia — înteheie articolul — îi recomand ca să meargă la teatru. Aci se poa­te vedea intr'o singură masă faţa adevărată de astăzi a Rusiei sovietice, când populaţiunea scapă pe 1—2 ceasuri de luptă pentru . existenţă'. . Se mai poate vedea cât de departe trebue să meargă un scriitor so­vietic, pentruca să ofere hrană sufletească corespun­zătoare poporului; într'adevăr scriitorii comunişti a-ting extrema limită a absurdităţii.

Ştiri despre mişcarea comunistă internaţională.

Informaţiile primite din ţară şi străinătate do­vedesc, că mişcarea comunistă a înteput în toată lu­mea şi că scopul ei este răsturnarea ordinei de stat„ sociale şi (economice existente.

Comuniştii la poşta din Paris. Pja ' r i s . — Un deputat din Capitala Franţei a

adresat primului ministru Poincaré o scrisoare des­chisă, prin care îi aduce la cunoştinţă, că nucleele co­muniste organizate de la Poşta Centrală din Paris des­fac corespondenţa particulară cu caracter politic. Scri­soarea deschisă cere măsuri urgente, fiindcă numărul comuniştilor la poşta din Paris deocamdată este ne­însemnat. Parlamentul anunţă o interpelare pe ches­tiunea aceasta.

Poliţia londoneza în seroiciul Moscooei. L o n d r a . — Poliţia engleză are o senzaţie ne­

plăcută. Au fost arestaţi doui detectivi ai serviciului Scotland Yard. Ambii au fost suspendaţi mai de mult, dar numai acum s'a dovedit că au trădat agenţilor co­munişti importante secrete cu privire la organizaţia poliţiei engleze şi ia măsurile poliţieneşti în caz de mobilizare.

Lupte sângeroase pe străzile Berlinului între politie şi comunişti.

B e r l i n . — In Capitala Germaniei au avut loc diesordini comuniste foarte primejdioase. In piaţa Nettelbeck un grup de 500 comunişti s'a ciocnit cu poliţia. Comuniştii au atacat cu pietrii rănind doi po­liţişti. Poliţia a fost nevoită ca să facă uz de bastoa­nele de cauciuc. După o luptă, ce a durat mat mult timp, poliţia a reuşit să împrăştie pe demonstranţi şi să aresteze pe comandantul lor. Şi la Neuköln mai multe sute de comunişti au atacat poliţia, care făcând uz de larme a 'restabilit ordinea.

Consecinţele catastrofale ala războiului cioil din China proDocat de comunişti,

P e k i n g . — După rapoartele misionarilor în mai multe provincii din China, domneşte o foamete îngrozitoare. Un grup de misioíiari, într 'o singură provincie a numărat 300 cadavre a chinezilor morţi de foame.

In foarte multe locuri, cadavre îngheţate sunt neîngropate de-a lungul drumurilor.

Politia din Bucureşti a arestat un spiot» bolşeoic.

Poliţia din Bucureşti a (arestat pe individul Era-mian Begit, membru al unei organizaţii sovietice de spionaj. Individul Eramian, cu o recomandaţie de la avocatul Pătrăşcanu din Capitală s'a prezentat la ti­pografia Orassiani şa a comandat 15 0Ó0 manifeste co­muniste, pe cari intenţiona să le împartă la sate. Â fost predat parchetului.

In pivniţa localului Sindicatelor Unitare din Ca­pitală, organele poliţieneşti au găsit mari cantităţi d e manifeste. Localul a fost sigilat şi pus sub pază mi­litară.

Manifeste ia Câminul Muncitoresc din Chişinâu.

Din Chişinău se anunţă, că cu ocaziunea sigilării Căminului Muncitoresc din localitate, au fost con­fiscate numeroase foi volante şi manifeste comuniste.. Ministerul de Interjnie a fost informat de organele po­liţieneşti din Chişinău că blocul muncitoresc se a-gită pe chestiunea incidentului de la Timişoara.

Autorităţile din Chişinău au confiscat ziarul co­munist „Pravda", multiplicat prin litografie.

nrestâri comuniste la Satu-Mare-Serviciul de Siguranţă din Satu-Mare a închis a-

ordinul Ministerului de interne localul organizaţiilor unitare din localitate şi actele aflate le-a dus Ia Si­guranţă. In acelaş tim'p a friiceput cercetări contra con­ducătorilor comunişti din Satu-Mare şi după cum se anunţă, rezultatul cercetărilor arată că e amestecat şi Satu-Mare în acţiunea comunistă din Timişoara.

S:a stabilit că dela Timişoara a sosit la Satu-Mare un conducător al mişcării comuniste, care îm-preună'cu mai mulţi tovarăşi au adus instrucţiuni im­portante dela Steinhardt Hermám, secretarul unita­rilor sătmăreni, arestat la Timişoara.

Siguranţa a dat peste comunişti, tocmai când ţineau o întrunire secretă într'o casă de la periferie. Pe cei prezenţi i-a arestat şi a constatat, că Varga Sajó Lajos, Moldovan Lăţos <şi Miskólczy Juliska au condus mişcarea secretă din Satu-Mare.

S'au mai confiscat manifeste incendiare şi revolu­ţionare. Manifestele propagau greva gienlerală şi s'a dovedit că ele au fost tipărite în tipografia Unitas. In urma acestei descoperiri a fost arestat şi Jellinek1

Ede, directorul tipografiei. Mai târziu Jellinek a fost ptis în libertate, iar cei

12 comunişti arestaţi au fost deferiţi parchetului. Cer­cetările Siguranţei continuă, fiindcă este informată că conducătorii muncitorimei comuniste din Satu-Mare au primit mari sume de bani. Din registrele con­fiscate s'a putut constata că conducătorii comuniştilor din Satu-Mare au manipulat sume foarte mari de bani.

Un copil de 14 ani agitator comunist în UaleaOiuIui.

In Valea-Jiului s'a făcut o descoperire sensaţio-nală. Cercetările poliţieneşti au constatat că nucleele comuniste au fost organizate şi printre elevii din *coli. Organizaţia comuriistjă a elevilor şcoalei primare din Vulcani funcţionează de trei luni de zile şi con­ducătorul acestui nucleu a fost Kosak Petilu în vârstă de 14 ani.

Elevii au citit cărţi comuniste, au ţintit întruniri, fură ca învăţătorii să fi observat ceva.

Elevul Kosak a fost unul dintre cei mai destoinici agitatolri:, a cutreerat satele şi a recrutat aderenţi idei­lor comuniste.

Social-democraţii din Banat se desoli­darizează de conducători.

1 Oficiosul social-democraţilor din Timişoara a-nunţă că Francisc Nix, membru al Consiliului Mu­nicipal din Timişoara, care a făcut parte şi din1 con­ducerea Sindicatelor Unitare locale, s'a prezentat în fruntea unei delegaţiuni d-lui prefect al judeţului, Ci-găreanu Livius, căruia i-a declarat că social-democraţii nu se solidarizează cu atitudinea conducătorilor lor.

Ceia ce noi am scris deja. Revista Ordinea deja inainte cu jumătate da an

a cerut disolvarea Sindicatelor Unitare şi inainte cu un an a scos la iveală activitatea periculoasă a co-misiunei roşii de ajutorare.

In legătură cu evenimentele dela Timişoara guver­nul a ordonat dizolvarea sindicatelor unitare. — Revista Ordinea a arătat deja în Numărul său din 15 Noembrie a anului trecut motivele, cari au servit deja atunci pentru dizolvare. — De asemenea in numărul din 15 Aprilie a anului trecut am scris, că comisiunea roşie de ajuto­rare, sub masca asistenţei sociale este mijlocul cel mai periculos al propagandei bolşevice. — Nu considerăm fără de interes a publica din nou articolele noastre scrise atunci în numărul viitor.

Datoriile femeilor. Criza economică de "după război, mizeria, şoma­

jul, complicarea vieţii sociale şi degenerarea ei în multe privinţe au provocat în sufletul omenesc o stare bolnăvicioasă, care îl' face foarte accesibil pentru ori ce idei subversive şi îl face capabil ca să atace din cadrul nemulţumirilor ordinea socia'ă şi economică existentă, chiar şi în cazul, dacă acţiunea începută nu-i garantează ameliorarea situaţiei sale. Cu această se explică că comuniştii au reuşit să pună în prima linie de bătaie a propagandei comuniste femei şi copii.

„Femintern"-ul, organul internaţional comunist al femeilor funcţionează de ani de zile, iar pz copii îi cresc în organizaţiile comuniste „pionierii roşii". Fa­ţă de acţiunea destructivă a acestora, societatea este indiferentă. Deşi ar trebui ca la propaganda bolşevică, internaţională, societatea să răspundă cu o propagan­d ă de apărare tot internaţională. ;

Rolul femeilor este foarte mare în acţiunea ele combaterea răspundirei ideilor destructive şi ele aceea reacţiunea lor nu mai poale întârzia.

fi nök feladata. A háború utáni gazdasági krizis, a vele járó

nyomorúság, a nagy munkanélküliség, a társadalmi életnek komplikálodása és sok tekintetben való lezül-lése az emberiség lelkében bizonyos kóros állapotott termeltek ki, amely igen fogékonnyá teszi minden­nemű felforgató eszmékkel szemben, és képessé arra,, hogy az elégedetlenség keretéből líecsapjon a fennálló gazdasági és társadalmi rendre, még akkor is, ha nem Íját e cselekedetében garanciát helyzete megjavu'ására. Ezzel magyarázható, hogy a családfők asszonyaikat és gyermekeiket 'képesek a bolsevista propaganda első soraiba állítani.

A „Femintern" a nőknek nemzetközi komunista szerve már évek óta működük jés a gyerekeiket a „vörös pjionir" elnevezésű szervezetekben nevelik agitátorok­ká. Ezzel szemben a polgári társadalom teljesen tét­len. Pedig amilyen nemzetközi és álta'ános a bolse­vista propaganda, épen olyan általánosnak és nem­zetközinek kellene lennie az ellenpropagandának is .

A polgári társadalom hölgyeire hárulna az a feladat, hogy finom megérzésükkel, jóságukkal, ál­dozatkészségükkel a bájt, a nyomorút enyhítsék és a felvilágosító és elhárító munka felette fontos fela­datából részüket megfelelő, mértékben kivegyék.

t

Ti azt mondjátok, hogy ne avatkozzunk a dolgokba, a bolsevista propagandába. De ha nem avatkozunk: bele, ez azt jelenti, hogy érettük cselekszünk.

D. MERESCHOVSKY.

A vörös veszedelem. A négyéves világháború borzalmai után Európának

erkölcsi és anyagi javaiban lerongyolódott népet hozzá­fogtak a háborús romok eltakarításához, felszárították a. háborus veszteségek okozta könnyeket és Istenbe vetett hittel fogtak hozzá egy uj, egy boldogabb világ felépí­téséhez. De csakhamar titokzatos erők mozdultak meg r

hogy elpusztítsák azt is, amit a háború megkímélt. A marxizmus mint ezerfejü szörnyeteg lecsapásra

készen áll, hogy megvalósítsa azt a véres uralmat, amelyhez hasonlót az emberiség történetének legsötétebb lapjain nem találunk.

MI a marxismus? Marx Károly egy idealista szobatudós volt, akinek

az volt élet célja, hogy a munkásságot a kapitalisták gazdasági uralma alól felszabadítsa. Mint az idealisták legtöbbje, nem ismerte kellőképen azokat a gyakorlati szempontokat, amelyek nélkül az ilyen óriási reformter­vek meg nem valósithatók, legalább is nem olyan ered--ménnyel, mint azt az emberiség boldogulása megkívánja. Szobatudós volt, a szociális eszmék szobatudösa Hat­van év előtt megírta könyvét, amelyben azt követelte, hogy a munkások részesüljenek a munkaadónak vállal­kozói nyereségében. A szociáldemokraták kisajátították Marx elméletét és hatásos agitációs eszközüké avatták.

A Marxismus vezetői az utolsó tizenöt év leforgása

-alatt azon tanoknak az ügyes kiaknázása által, amelyek a munkásoknak jobb megélhetést és boldogulást ígérnek a munkásság bőrére nagy vagyonokat szereztek és ál­talában soha sem állottak olyan távol a szocializmustól, mint ma.

A világtörténelem legnagyobb csalásait követik el napjainkban Marx elveivel a legkülönbözőbb elnevezé­sek alatt. Komunista, Bolseviki, Spartakista, Szovjet alatt egy és ugyanazt értjük,

Céljuk az államhatalom megszerzése és az összes állampolgároknak kizsákmányolása saját meggazdagodáT suk érdekében. Semmiféle eszköz nem igen aljas arra, hogy kapzsiságukat kielégítsék. Céljaik elérésére átgá­zolnak, ha kell a tömegek holttestein is. Ez a marxis­mai igazi arca.

Moszkva volt a marxisták főfészke. Innen akarták a világforradalom céljaira előkészíteni Európa dolgozó millióit. A balkánállamok, Ausztria, Magyarország és Kina voltak azok az országok, amelyekbe a forradalom tüzcsováit beléhajitták. Magyarországon, Münchenben vérfürdőt rendeztek, a Ruhr vidékén véres pucsokat déztek fel, Bucurestiben a szenátusban bombákat rob­bantottak, Szófiában a székesegyházat röpítették a leve­gőbe, Kínában polgárháborút okoztak.

Magyarországon 1919-ben sikerült a tanácsköz­társaságot kikiáltaniok. Ezzel megalapították Európában is az első marxista államot és tervük egy hatalmas lé­

péssel közeledett a megvalósításhoz, De 137 napi rém­uralom után a román hadsereg gyors és határozott be­vonulása véget vetett a vörös banditák vérengzéseinek és Európa keleti kapujától visszaszorította a bolsevista veszedelmet bölcsőjébe, Oroszországba. Románia ezzel ezzel örök időkre elévülhetetlen érdemeket szerzett ma­gának egész Európával és az egész civilizált világgal

. szemben. Mardarescu, Mosoiu, Holbán tábornokok nem-

esak nemzetük elismerését vívták ki, hanem méltók arra, hogy nevüket az emberiség, a civilizáció nagyjai­nak névsorába beiktassák. Mert beláthatatlan következ­ményei lehettek volna annak, ha Magyarország végleg Oroszországnak sorsára jutott volna.

Amennyire elismerésre méltó Románia magatartása a magyar tanácsköztársaság leverésével szemben, ép' olyan szomorú és ostoba volta Ausztria eljárása. A, Magyarországból menekülő bolsevista vezéreket nem­csak, hogy beengedte az ország területére, hanem való­sággal vendégjogot biztosított azoknak és ezzel lehetővé tette, hogy a távolabb fekvő Moszkva helyett Bécs l e ­gyen Európa bolsevizáiásának a központja. Az akkori, Renner kormány felelős mindazokért az eseményekért,, amelyek azóta Európa legtöbb államában a vörös ura­lom megvalósítása érdekében történtek, mert lehetővé tette, hogy a vörös veszedelem gyujtókaifirája sok ezer kilóméterrel közelebb hozassék Európához és, hogy a* munkásság félrevezetői közvetlen kapcsolatokat létesít­hessenek nagy iparvidékek munkástömegeivel

A bolsevisták célja, hogy munkásmozgalmakkal, súrlódások elő idézése által állandóan nyugtalanságot okozzanak és lassankint zavaros, kaotikus állapoto-teremtsenek. így cselekedtek Stájerországban és Bécsben,, abban reménykedve, hogy állandó mozgolódásaikkal megfélemlítik a polgárságot, forradalmakat idéznek-elö, közben előkészítik a hadseregnek bolsevizálását is, hogy elérjék végcétjukat, azt tudniilik, hogy a forradalmasított országokban a forradalmasított hadseregekkel magukhoz ragadják a hata'mat és ezzel elérjék az összes kormányok bukását, az államfor­mák megváltoztatását és a bolsevizmus világuralmát.-

Ebből a szempontból kell megítélni minden olyan mozgalmat, amelyet a bolsevisták felidéznek, legyen az látszólag bármilyen jelentéktelen is. Minden, minde»

csak egy láncszem terveikben. Amiként a tóba dobott kavics megbontja a viz nyugalmát, hullámokat okoz, amelyek folyton növekedő gyűrűkben terjednek egészen a tó partjáig, ugy terjed a vörös agitátoroknak munkája tninden irányban. És a hullámok terjedését, az eszmék elhintését megkönnyíti a gazdasági nyomor, pártpolitikai harcok, amelyek lekötik az energiákat, de a társadalmi élet háború utáni kompliklodása és tekintetben való lezüllése is.

A temesvári szomorú esemény is ilyen láncszem, egy ilyen tóba hajitoft kavics. Ne térjünk ennek komoly­sága felett napirendre. Aki családját, gyermekeit, a val­lását a gazdasági és társadalmi rendet szereti, tekintet nélkül társadalmi állásra, vallásra, politikai elveire, fogja fel komolyan a helyzetet és értsen egyet abban, hogy mindnyájuknak kötelessége gondos körültekintéssel meg­tenni mindazt, *ami alkalmas arra, hogy, hogy a társa­dalmi rendet .biztosítsuk.

Bécsben néhány hónap előtt 6-12 éves gyerekeket vonultattak fel a kommunisták teherautókon, akik a val-Iástanitásnak az iskolákból való száműzését követelték. Temesváron gyerekek és asszonyok védőfala mögül lövöldöztek a bolsevisták a kötelességüket teljesítő ren­dörökre és katonákra. A Zsilvölgyében egy 14 éves iskolás gyermek járta be a községeket agitációs misszió­val. Ezzel szemben a polgári társadalom tétlen közöm­böséggel viseltetik mindezzel szemben. Pedig mindenki kiveheti a részét a társadalom önvédelmi munkájában. A lelkész, a tanító, a parancsnokba munkaadó a tiszt­viselő, az egyetemi hallgató, az apa. az anya hivatáuk teljesítése közben mindenkinek alkalma kínálkozik arra, hogy egy követ hordjon az erkölcsöt, a családot a ren­det védő bástya felépítéséhez.

A kormánytól pedig azt kérjük, hogy gondoskod--arról, hogy az ország fiatalsága már az. iskolákban ugy

neveltessék, hogy olyan társadalmat készítsen elö, amely â bolsevista propaganda veszedelemmel épölyan siker­rel szálljon szembe, mint annak idején, 10 év eiött â román hadsereg tette. A valldstanitást kell intenzi­vebbé tenni a kommunisták Istentagadó tanaival szemben, az egyenes becsületes, önérzetes jellem fej­lesztését előmozdítani, a hazafiság szellemét egészséges irányban növelni és a szociális tanok iránti érdeklő­dést felébreszteni, mert erös jövőt csak egészséges je­lenből lehet felépíteni.

A szovjet és a III ik internacionálé együtt készitik elö a proletárfor­

radalmat A kommunizmus ellen alakult nemzetközi szö­

vetség emlékirata a kormányokhoz A III. Internacionálé ellen alakult Nemzetközi Szö­

vetség elnöke, Theodor Aubert emlékirattal fordult az egyes államok kormányaihoz, melyben felhívja, a figyel­met azokra a veszedelmekre, amelyek a Szovjetköztár­saság részéről a békét fenyegetik.

A mult évben Litvinov külügyi népbiztos előter­jesztett ugyan Genfben egy javaslatot, amely az általá­nos lefegyverzésről szólt, de azóta uj bizonyítékok láttak napvilágot, melyek azt mutatják, hogy a szovjetkormány és alteregója, a III. Internacionálé, tervszerűen dolgoznak a világbéke ellen. A III. Internacionálé VI. világkon­gresszusa 1928. évi július hó 17-én ülésezett Moszkvá­ban. Ezt a kongresszust a „Kommunista Internacionálé tevékenysége az V» VI. kongresszus között" cimü jelen-

tés kiadásával készítették elö. Ez a 628 oldalt tartal­mazó jelentés (francia kiadás) elmond mindent, amjt 1924—28 között végeztek a polgárháború előkészíté­sére és a gyarmati lázadások kirobbantására. Kellog, az Egyesült Államok külügyi államtitkára erre az oki­ratra hivatkozott 1928 szeptemberében, amikor a szov­jetkormány elismerésének lehetetlenségét hangoztatta.

A fenti tények alapján az emlékirat az alábbi-következtetéseket vonja le:

„A Szovjetkormány és a III. Internacionálé együtt dolgoznak a fennálló rend megdöntésén és a bolseviki diktatúra megteremtésén. Céljuk elérése érdekében elő­készítik a proletárforradalmat, a gyarmati népek láza­dását. A 'Szovjetkormány és a III. Internacionálé várják a legközelebbi háborút, gúnyolódnak a háború kikü­szöbölését célzó szerződéseken, mialatt a moszkvai kormány aláírja őket. Fenntartják azonban maguknak a jogot a proletár háború megindítására.

A III. Internacionálé ellen alakult Nemzetközi Szövetség irodája arra kéri a leszerelési konferencia előkészítő bizottságában képviselt kormányokat, fontol­ják meg ezeket és adjanak olyan utasításokat, melyek alkalmasak lesznek a világbéke veszedelmeinek elhárí­tására.

Amit mi már megirtunk. A Rend már félév előtt követelte az Egységes szakszervezetek feloszlatását és egy év előtt rá­mutatott a Vörös Segélybizottság veszedelmes

működésére. A temesvári eseményekkel kapcsolatban a kormány

elrendelte az Egységes szakszervezetek feloszlatását. A Rend már az elmúlt év november 15. számában ismer-

telte azokat az indokokat, amelyek már akkor alapul szolgáltak a feloszlatásra. Ugyancsak az elmúlt év április 15. számában megírtuk, hogy a Vörös segélybizottság a társadalmi támogatás leple alatt, a bolsevista propa­ganda legveszedelmesebb eszköze. Nem tartjuk érdek» telennek akkor megirt cikkeinket ismélten leközölni.

A Vörös segély bizottság céljairól Románia rendszeres aláaknázása mégszakitásnél-

küli programját alkotja a Szovjet-Unió külpolitikai törek­véseinek. Az a belső helyzet, amely má átmenetileg viszonyainkat jellemzi, bizonyos bátorsággal s a propa­gandába fektetett energiák sikerének reményével tölti el a bolsevista patkányokat, amelyek kimerészkednek rejtekhelyeikből s a romániai társadalom védtelennek gondolt részein ujabb támadást intéznek a társadalmi rend ellen.

Az oradeai letartóztatásokkal kapcsolatban a romá­niai fülek előtt egy ártatlan hangzású, új bolsevista szervezet neve hangzott fel: az Internacionális Munkás-Segély Bizottságé. Az oradeai letartóztatottak ennek az egyesületnek állottak a szolgálatéban. Első pillanatra azt hinné az ember, hogy altruista tömörülésről van szó, amelynek az ă rendeltetése, hogy az élet harcában el= esett, szegény, elhagyott munkásnépet anyagi és erkölcsi támogatásával felemelje.

Ez a Segély-Bizottság azonban nem altruista intéz­mény, hanem az orosz bolsevisták propaganda bizott­ságának egyik legveszedelmusebb eszköze, mely a társadalmi támogatás leple alatt anyagi erőforrások-, kai támaszt alá miuden törekvést, ămi ă mai társa­dalmi rend megbontására irányul.

A „Vörös Segély-Bizottság" 1927. november 20-án Berlinben tartott ülésén határozta el azt, hogy Romániá­ban élénkebb propagandához kezd. Ezen az ülésen

résztvettek Németország, Franciaország, Csehszlovákia, Angolország, Belgium, Olaszország, Svédország, Magyar­ország, Ausztria, Hollandia, Afrika és Amerika képvi­selői is.

Az ülés elnöke Csehország képviselője: Landova-Stychova asszony, páriamenti képviselő volt, akit a Segély-Bizottság európai vezetőjéül is megválasztottak. Mellette a következők foglalnak még helyet az ülés határozata alapján a Bizottság végrehajtó szervében: Hay (Németország), Fournier képviselő (Franciaország), Smolan (Svédország), továbbá egy Goldschmid nevű tanár és a hirhedt Ledebar György.

Első megállapításuk az volt. hogy a mai általános nyomorúságot csak forradalmi eszközökkel lehet meg­szüntetni, de ugyanakkor elfelejtketek annak a megálla­pításáról, hogy a társadalmi nyomor és a gazdasági visszasülyedés legsötétebb képét a mai orosz viszonyok, a mai proletár állam tárja a világ elé.

Münzenberg Vilmos, a Bizottság pénztárosa arról számolt be, hogy 1927. év 6 első hönapjöban 45 000.000 aranymárkát osztottak szét Közép- és Keleteurópában propaganda célokra. Ebből az összegből mintegy 2,000.000 aranymárka jutott Románia részére.

A romániai propaganda irányításával Danieloff elvtársat bízták meg, uki a bolsevisták által megszer­vezett antiimperiálista ligában is irányító szerepet játszik Románia ellen. Ez a Danieloff kiséri figye­lemmel Romániában az összes szociális és kisebbségi elégületlenségeket s a türelmetlenebb megndilatsozásoh körül jól szétvetett segitöcsapatokkal igyekszik iz­gatni a közhangulatot.

Az oradeai letartóztatások során értékes adatok kerültek hatóságaink kezeibe a romániai propaganda térhódításáról. Nálunk tulajdonképpen csak most vette volna kezdetét a rendszeres munka. Romániában eddig

ötletszerűen igyekeztek a „Vörös-Segély" megbízottak: itt-ott kísérletezni s egy-egy sejtet kiépíteni. Ebben az évben a berlini határozat alapján már megalakult a nagyváradi sejt és alakulóban volt a marosvásárhelyi is. De ki akarták épileni a hadsereg „Vörös-Segély" sejtjeit is. Éppen akkor jött a rendőrhatóságok segít­ségére a véletlen, hogy ártalmatlanná tehessék azt a. szövetkezetet, amelynek megmentésére az első pillana­tokban a rendőr brutalitásokra való hivatkozással akarták felhívni a közhangulatot (Folytatjuk.)

Jiz Istentagadás a bolsevista propaganda szolgálatában.

A tömegeknek vallásos meggyőződése, az Istenbe és a túlvilági életbe vetett hite az a kőszikla, amelyen a vörös szörnyeteg megsemmisül. A munkások lelki­ismerete iszonnyal tiltakozik a vörös vezérek véres parancsai ellen. A vallásos ember nem kapható rablásra gyilkoságra. Ezért üzentek hadat a vallásnak, ezért: kellett megkezdődnie a lelkek forradalmasításának. A Moszkvai templomrablások, a magyar vörösuralom alatt elkövetett lelkészgyilkosságok, a szabadgondolkozók terjeszkedése — egyetlen célt követ: a tömegek erkölcsi lezüllesztését, a lelkek megsemmisítését, az Istentagadás mérgével. A vörös államban csak istentagadók kapnak alkalmaztatást. Ezek a forradalom testőrei, akik veze­tőiknek minden aljas parancsát vakon teljesitik.

Magyarországon egy Faber Oszkár nevű kirúgott pap volt az istentagadók vezére. Parancsára a papokat az utcán kutyák módjára összefogdosták és véresre verték őket. Tizennégy róm. katholikus lelkészt falhoz, állított és eleven céltáblákként lövöldeztetett a szeren­csétlenekre. Harminc, negyven golyótól átlyukgatva

Togytak össze. Két lelkészt összekötöztett és éhhalálra ítélve őket egy pincébe záratta. Az Angolkisasszonyok* budapesti zárdája előtt megtörtént, hogy munkásnők, vásári árusok és napszámosok életük veszélyeztetésével elálltak a Leninfiuk útját, hogy ne tudjanak a zárdába bevonulni. Egy munkâsasszony felkapta hétéves gyerekét, a katonák elé rohant és odakiálltott nekik: Itt van, öljé­tek meg gyermekemet aztán engem s csak utánuk az apácákat, mert évek óta ök táplálnak és ruháznak ben­nünket. Egy alkalommal nyilvános helyen a következő­ket ordította a tömegnek: Husz évig vártam az időre, hogy terveimet megvalósíthassam. Most végre szabad az Istenkáromlás és Krisztusgyülölet. Az úrriapi körme­netet 50 terrorista megtámadta, a lelkészeket súlyosan bántalmazták, az Oltári szentséget a földre tiporták. A rend fenntartásának ürügye alatt a vörös őrség beavat­kozott, a tömegre lött és három leányt megölt. A jóér­zésű munkásság határozott állásfoglalása szüntette be

-ennek a gazembernek további garázdálkodását. Tiz év előtti események ezek, a közelünkben játszódtak le, tagadni, cáfolni nem lehet azokat.

De vessünk távolabbi időkre egy pillantást. Bebel nyíltan mondotta 1881-ben a Reichsratban: „A szociál­demokrácia Istentagadó rendszer". . . . . „Az ember nem más, mint igen kifejlett állat/' Az 1877.évi nemzet­közi genfi gyűlésen mondotta az egyik szociáldemokrata vezérszónok: „Az ég nem kell nekünk, örvendünk, ha a papok halálküzdelmeit fogjuk látni." Liebknecht a hallei nagygyűlésen hirdette: „Pártunk ugy a mennyei, mint a földi tekintélyt tagadja." Bakunin, az orosz szovjet úttörője így szól: „Jelszavunk az Istentagadás, kívánjuk, a vallás eltörlését."

Ezek után ne csodálkozzunk, hogy Temesváron a hullát, a gyermekeket és az asszonyokat akarták a. Moszkvai bérencek rendbontó tüntetéseik eszközéül fel­használni.

A komunista világmozgalom hírei. A kommunista mozgalomról érkezett külföldi és-

belföldi híreink igazolják, hogy világszerte megindult a vörös propaganda, amelynek célja felborítani a fennálló államrendet, társadalmi és gazdasági rendet.

Kommunisták a párisi postán. Parisból jelentik: A francia fővárosnak egyik par­

lamenti képviselője nyílt levelet intézett Poincaré minisz­terelnökhöz és előadta, hogy a párisi postahivatalokban, a kommunisták szervezett sejtjei a politikai természetű magánlevelezéseket felbontják. A nyilt le 'él sürgős or­voslást kér azzal, hogy a kommunisták száma a párisi postán ma még csak jelentéktelen. A képviselő bejelenti, hogy legközelebb ebben az ügyben interpellációt is ter­jeszt elö.

n londoni rendőrség — Moszkoa szol* gálatában.

Londonból jelentik: Az angol rendörségnek kínos; szenzációja van. Tegnap letartóztattak a Scotland Yard két tisztviselőjét. A két tisztviselő már hosszabb idő óta fel volt függesztve állásától, most pedig kétségtele­nül megállapították, hogy mindaketten fontos titkokat árultak el kommunista ügynököknek, a londoni rendőr­ség szervezetéről és a mozgózitás esetén teendő intéz-kezedésekröl.

Deres harc Berlin utcáin kommunisták és rendőrök között.

A német fővárosban veszedelmes méretű kommu­nista zavargások voltak. A Nettelbeck-téren ötszáz főből álló kommunista tömeg ütközött össze a rendörséggel. A kommunisták kőzáporral fogadták a rendőröket, akik közül kettőt súlyosan megsebesítettek. A rendörök kény­telenek voltak gummibotjukat használni. Hosszú küzde­lem után végül sikerült a tüntetőket szétverni, akiknek a vezérét is elfogták. Nemkülönben ugyancsak sokszáz főnyi kommunista csoport fordult szembe a rendfent­tartó karhatalommal. A gummibotos rendörségnek azon­ban itt is sikerült szétverni a tüntetőket.

B bolseoisták által felidézett kinai pol­gárháború borzalmas köoetkezményei.

Peking. A misszionáriusok jelentése szerint Kina sok tartományában borzalmas éhínség pusziik. Egy missiós csoport egyetlen tartományban háromszáz éhenhalt kinai hulláját számolta meg. A csonttá fagyott holttestek sok helyen temetetlenül hevernek az utak mentén.

A sürün lakott területeken valóságos népvándor­lások indulnak meg olyan helyek felé, ahol a kétségbe­esett nép valami kis élelmiszert sejt. A katasztrofális inség oka az elmúlt év rossz termése, a kegyetlen spe­kuláció és az a bizonytalan helyzet, amelyet a kinai polgárháború idézett elö.

Szoojetkémet tartóztatott le a bukaresti rendőrség.

A bukaresti rendőrség letartóztatta Eramian Begit, aki egy szovjetkémszervezetnek a tagja. Eramian Pát-răşcanu fővárosi ügyvéd ajánlatával megjelent a Grssi-ani féle nyomdában, ahol 15.000 röpiratot csináltatott, amelyeket a falvakban akart szétosztatni. A rendőrség Eramiant átadta az ügyészségek.

Az egységes szakszervezetek bukaresti helyiségei­nek pincéjében nagyszámú röpiratot talált a rendőrség A helyiséget lepecsételték és katonai őrizet alá helyezték

Kommunista röpiratok a kiseneoi munkásotthonban.

Kisenevböl érkezett jelentés szerint a kisenevi mun­kásotthon lezárása során ott nagyszámban felhalmozott kommunista röpiratokat és kiáltványt találtak. Ugyan­csak a kisenevi sziguranţa jelentést tett a belügyminisz­tériumnak, hogy a kisenevi egységesek a temesvári eseményekkel kapcsolatban mozgolódnak. A kise­nevi hatóságok lefoglalták a' Pravda cimü kommunista lapot, amelyet litográfiával sokszorosítanak.

Kommunista letartóztatások Szatmáron. A szatmári sziguranca a belügyminiszter rendelke­

zése alapján lezárta a szatmári egységes szakszervezet hivatalos helyiségét és az ott talált iratokat elszállította a szigurancára. Ezzel egyidejűleg széleskörű nyomozást inditottak a munkások szatmári vezetői ellen és a szi­guranca hir szerint máris olyan adatok birtokába jutott, amelyek azt mutatják, hogy a munkásság vezetői Szat­mári is bevonták a temesvári kommunista mozgalom hálózatába.

Megállapította a sziguranca, hogy Temesvárról Szatmárra érkezett a mozgalom egyik vezetője, aki többedmagával üzenetet hozott a Temesváron vizsgálati fogságban levő Steinhard Hermantól, az egységesek szatmári titkárától.

A sziguranca éppen akkor csapott le a munká­sokra, amikor azok a Tiszaujlaki-ut végén egy házban alkalmi gyűlést tartottak. A gyűlésen megjelenteket őrizetbe vették és megállapították, hogy Varga Sajó Lajos, Moldován Lajos és Miskolczy Juliska tizennyolc éves munkáslány vezették a szatmári titkos mozgalmat.

A gyűlésen a sziguranca lázitó tartalmú röpiratokat talált és foglalt le. Ezek a röpiratok általános sztrájkra hívják föl a munkásságot. Megállapította a szigurancar

hogy a lázitó röpiratokat a szatmári Unitas nyomda készítette, mire ennek a nyomdának a vezetőjét, Jellinek Edét is őrizetbe vették.

Tizennégyéoes kommunista agitátor. Érdekes események nyomára jöttek a Zsill-völgyé-

ben. A nyomozás megállapította, hogy a sejtrendszerü kommunista szervezkedést már az iskolai ifjúság között kezdték meg. Az elemi iskolások kommunista szervezete három hónapja az egyik vulkáni elemi iskolában műkö­dik, és ennek a sejtnek Kosak Péter nevü tizennégy éves-tanuló volt a vezetője.

A tanulók kommunista tanokból táplálkoztak,, gyűléseket tartottak, anélkül hogy tanítóik bár­mit is észleltek volna.

A tizennégy éves Kosak egyike volt a legagilisabb' agitátoroknak, bejárta a környékbeli falvakat és híveket toborzott a kommunista eszméknek.

Az „A Rend" a harmadik internacionálé elleni vé­dekezésre alakult Nemzetközi Antant okmányszerűen igazolt adatit közli a nyilvánossággal.

A Nemzetközi Antanthoz 26 állam tartozik. Az an­tant évenként felváltva Parisban, Genfben és Lodon-ban tartja üléseit.

Okmányszerü adataival a hírlapíróknak, politikucoh-nak, polgároknak és a rendhez ragaszkodó munkások­nak akar támogatója lenni a felforgató tendenciák elleni küzdelemben.

Lapunkat ingyen küldjük a vagyontalanoknak.

Minden oldalról megnyilvánult óhajnak tesz e-leget az „ORDINEA" —'„A REND" szerkesztősé­ge, amidőn az antibolsevista propaganda kiszélesbi-tése és hathatosakba tétele céljából, hatalmas áldo­zatok árán útjára hocsájtja a „POŞTA NOASTRĂ" — „A MI POSTÁNK"* cimü képes folyóiratot. Hisszük és reméljük, hogy a társadalom minden rétege kelTő-

>képen mléltányorja akciónkat, és támogatja annak a nagy célnak az elérésében, amely a fénnáló társa­dalmi rend és béke megőrzését szoligálja.

A „Posta Noastră"-t — „A Mi Postánk"-at ín-•gyen kapják az „Ordinea" — „A Rend!" előfizetői és ugyancsak ingyyen küldjük azoknak a vagyontalanok­nak, akik mozgalmunk iránt érdeMődheÍc.

T I P O G R A F I A

G U S T A V A L B R E C H T D O M N I Ţ A A N A S T A S I A N o 12